Válogatottunk teljesítménye nem korlátozódott az eredményekre; ez a sporton túlmutató jellem, tehetség és elszántság megnyilvánulása volt. Egy olyan országban, ahol a labdarúgásé a reflektorfény a kézilabda bebizonyította, hogy tud olyan dicsőségesen teljesíteni, amivel képes generációkat inspirálni és nagyobb álmokra késztetni bennünket

– lelkendezett véleménycikkében az A Bola újságírója, Pedro Sousa a portugálok világbajnoki szereplése után.

Sousa ennyivel nem érte be, azzal folytatta, hogy most jött el a pillanat, hogy Portugália felismerje: érdemes fektetni a sportágba, amivel be lehet biztosítani, hogy ez a negyedik hely nem valaminek a vége, hanem sokkal inkább valaminek a kezdete volt. „Most rajtunk múlik, hogy tiszteletben tartsuk ezt az örökséget, ápoljuk a magokat, amelyeket ez a generáció elszórt, és azon dolgozzunk, hogy a jövő ugyanolyan fényes legyen, mint a jelen, amelyet most átéltünk” – zárta cikkét, ami tökéletesen visszaadja, micsoda hurráhangulat uralkodik a vébét követően.

Merthogy Portugália minden várakozást felülmúlóan teljesített:

• hibátlanul nyerte meg a csoportját,
• a középdöntőben három meccséből kettőt megnyert (Spanyolország és Chile ellen), és csak a svédekkel ikszelt,
• a negyeddöntőben hosszabbításban sikerült a németek fölé kerekednie,
• ugyan a négy között Dánia a portugálokon is átszaladt, azonban a bronzmeccsen rendesen megkeserítette a franciák dolgát Paulo Pereira csapata, amely végül csak egy góllal kapott ki.

„Volt egy búcsúbuli, amin a stábok és a játékosok is részt vettek. Ezen Mathias Gidsel odajött hozzám, és meghajolt előttem. Ebből is látszik, mennyire elismeri mindenki azt, ami a portugál kézilabdában történik” – mesélte el hazaérkezése után Pereira a reptéren várakozó újságíróknak, hogy milyen gesztust tett napjaink legjobb kézilabdázója.

Nyugodtan lehet dobálózni az olyan nagy szavakkal Portugália kapcsán, minthogy valóságos tündérmese volt ez a világbajnokság, mert ez nem nagyzolás, valóban rendkívülit láthattunk.

Főleg annak fényében, hogy hiányzott a csapat egyik legjobbja, Miguel Martins, akiről a torna előtt derült ki, hogy problémák adódtak az egyik doppingmintájával, így nem játszhat a világbajnokságon. De kihagyta vébét egy másik meghatározó kézis, a német élvonalbeli Melsungen átlövője, Alexandre Cavalcanti is, aki hátsérülése miatt nem tudta vállalni a játékot.

Tízből tízest adnék magunknak. Két meghatározó játékosunk is hiányzott, kilenc meccset játszottunk le gyakorlatilag ugyanazzal a védelemmel. Ez brutális teljesítmény

– értékelte csapata produkcióját Pereira.

A szövetségi kapitány azt is mondta, nem hiszi, hogy csalódottnak kellene lenniük az elmaradt érem miatt, vagy eleve megszállottan kellene hajtaniuk egy éremre. „Ha mindig a legjobb nyolc között végzünk, akkor jó úton járunk” – jegyezte meg.

A portugál felemelkedés úgy különösen szembetűnő, hogy sokáig tetszhalott állapotban volt a csapat, amiből csak nemrég kezdett el kikecmeregni. Portugália ugyan szerepelt korábban is Európa- és világbajnokságon is, emlékezeteset nem nagyon alkotott. A szövetség 2016-ban kérte fel Pereirát szövetségi kapitánynak, aki a 2020-as Európa-bajnokságon története addigi legjobb szerepléséhez, egy hatodik helyhez segítette Portugáliát.

Arra fogunk összpontosítani, hogy a játék azon szegmenseiben javuljunk, amikkel még közelebb tudunk férkőzni a legjobb csapatokhoz

– rángatott vissza mindenkit a földre Pereira, jelezve, hogy egy folyamat része csak az a hatodik hely, érdemes lesz rájuk odafigyelni a későbbiekben is.

Nem a levegőbe beszélt a kapitány: míg Portugália a 2020-es Eb előtt sorra maradt le a tornákról, azóta mindössze egy eseményt hagyott ki, a párizsi olimpiát – a kvalifikációs torna utolsó fordulójában épp Magyarország ellen veszítette el a mindent eldöntő meccsét, a hazai pályán játszó magyar csapat nagy hajrával és Bartucz László bravúrjainak köszönhetően tudott győzni.

A felkapaszkodásba évekkel ezelőtt még Kubában született, később portugál válogatottá váló kézilabdázók segítségével kezdett bele a csapat. Egyikük Victor Iturriza, aki az idei világbajnokságon is szerepelt, a másikuk a tragikus sorsú Alfredo Quintana, aki 2021 februárjában, edzés közben kapott szívrohamot, napokkal később pedig életét vesztette. 32 éves volt mindössze.

Könnyfakasztó, de Quintana tragédiája volt, amely igazán összekovácsolta a csapatot: a csapatkapitánynak, Rui Silvának az egykori kapus arcképe van a karjára tetoválva, míg Francisco Costa Quintana monogramját viseli a csuklóján, amit minden mérkőzés előtt megcsókol.

Sosem feledjük. Most is itt van velünk. Elképzelhető, hogy a mennyországból vigyáz ránk

– mondta a kapitány a dánok elleni elődöntő előtt, amikor már biztos volt, hogy történelmi sikert ér el a csapata.

A portugál kézilabda nemcsak a válogatott révén ér el kiemelkedő sikert, klubszinten is mintha valami nagynak a kezdetén járna. Bár az ország BL-ezüstérmessel is rendelkezik (Braga, 1994), azért a közelmúltban inkább pofozógépek voltak a portugál csapatok az európai elitsorozatban, a Portónak például nem sikerült áttörést elérnie. Ennek most vége lehet, mert a Sporting nagyot alakít: a lisszaboniak a Veszprém mögött a második helyen állnak a csoportjukban, biztosan továbbjutnak az egyenes kieséses szakaszba, de még a közvetlen negyeddöntőbe jutásra is megvan minden esélyük. A Sportingnak komoly skalpjai is vannak: verték már a Veszprémet, a PSG-t, a Füchse Berlint és a Plockot is a csoportkörben. És azt se feledjük, hogy Chema Rodríguez is a portugál élvonalból szerzett tapasztalatokkal érkezett a magyar válogatott élére, eleinte a Benficával közösen vitte a nemzeti csapatot, majd végül főállású magyar kapitány lett.

Portugália és a Sporting felemelkedésében a Costa családnak kiemelkedő szerepe van. Az édesapa, Ricardo a lisszaboniak vezetőedzője, míg fiai, Martim és Francisco klubcsapatuk mellett már a válogatottban is húzóemberek, miután 2023-ban részt vettek első nagy világversenyükön, az egyiptomi vébén.

A modern kézilabdázó prototípusai: gyorsak, mozgékonyak, hajlamosak az áttörésekre, és képesek egy adott pillanatban bármilyen védelmet kisiklatni, amint azt a világbajnokság alatt újra és újra bizonyították

– írta jellemzésükben a nemzetközi szövetség, az IHF a torna alatt.

„Jól illeszkednek a csapatba. Hihetetlenül megerősödtek, szükségük volt némi tapasztalatra, ami mostanra már megvan, és meghatározó játékosokká váltak. Láttam egyszer az édesapjukat, Ricardót, aki a Sportingnál az edzőjük, ott volt a lelátón az egyik meccsünkön, én pedig odamentem hozzá és megköszöntem neki, hogy ilyen jó játékosokat nevelt” – árulta el Pereira, hogy mennyire hálás a Costa apukának, a két fiú pedig összesen 98 góllal segítette Portugáliát a világbajnoki negyedik helyig.

De nem csak a Costa testvéreket köszönheti a válogatott a Sportingnak, további négy játékost ad a lisszaboni klub a nemzeti csapatba, közte Salvador Salvadort is, akire a kapitány a csapat motorjaként tekint, és aki 22 gólja mellé 33 gólpasszt is kiosztott a világbajnokságon.

Portugália abszolút a torna egyik, ha nem a legkellemesebb meglepetése volt Brazília mellett a vébén, rugalmas játékával és irigylésre méltó csapatszellemével pedig soha nem látott magasságokba jutott. A jövő is biztatóan fest: bár a mostani vb-keretben volt hat, legalább 30 éves játékos is, nyolcan 26 évesek vagy annál fiatalabbak voltak, miközben a 2022-es junior világbajnokságon például ezüstérmes volt Portugália (a végül ötödik helyen zárt magyaroktól kikapott), vagyis az utánpótlásban is van muníció.

The post „Tízből tízest adnék magunknak” – brutális teljesítménnyel emelkedett a legjobbak közé a portugál kézilabda first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24sport