„A FIFA-békedíjat olyan személyek kaphatják meg, akik különleges tetteikkel és töretlen erőfeszítéseikkel hozzájárulnak a világ népeinek békés együttéléséhez, kiérdemelve azt” – hirdette ki a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség tavaly novemberben. December 6-án Donald Trump, a 2026-os vb-társrendező Egyesült Államok elnöke átvehette az elismerést „a béke érdekében tett fáradhatatlan erőfeszítéséért.”

„Ezt akarjuk látni egy vezetőtől. Olyan vezetőt akarunk látni, aki törődik az emberekkel. Biztonságos világban, biztonságos környezetben akarunk élni. Célunk az egység – ezért próbálunk tenni, és a világbajnoksággal is egyesíteni akarjuk az embereket, elnök úr” – köszöntötte Gianni Infantino FIFA-elnök Trumpot.

A fentiek fényében nem meglepő, hogy a FIFA egyelőre semmiféle állásfoglalást nem adott ki az iráni fegyveres konfliktus kapcsán,

ahogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság is csak a békés vetélkedés és a remény fontosságát hangsúlyozta, valamint azt kérte egy közleményben: az ENSZ-tagországok segítsenek eljutni a milánó-cortinai paralimpiára tartó, konfliktuszónákban érintett sportolóknak Olaszországba.

Négy éve, Oroszország Ukrajna ellen indított inváziója esetében gyorsabb volt a legfontosabb nemzetközi sportszervezetek reakciója: a NOB egyből elítélte a támadást, másnap felhívta tagszövetségeit, hogy töröljék oroszországi vagy fehéroroszországi rendezvényeiket, és még február folyamán szankciókat léptetett életbe, ahogy a FIFA is felfüggesztette az orosz válogatottakat, az UEFA pedig diszkvalifikálta az orosz klubcsapatokat.

Akkor vélhetően az sürgette meg a nemzetközi sportszervezeteket, hogy tisztában voltak vele:

nemzeti szövetségek sora léptetheti vissza sportolóit a különféle versenysorozatoktól, ha nem szankcionálják az oroszokat, ezzel pedig sportszakmai és üzleti károkat, valamint jókora PR-problémát is okoznának. Most hasonló nem várható, ezért az is igen valószínűtlen, hogy a FIFA vagy a NOB bármilyen szankciót hozna a konfliktusban érintett országokkal szemben.

Ettől még a labdarúgás döntéshozóinak fájhat a feje, mert reális forgatókönyv, hogy ha Irán káoszba süllyed, a válogatott sem vállalja a vb-részvételt

– az irániak ráadásul az összes csoportmérkőzésüket az Egyesült Államokban (Inglewoodban és Seattle-ben) játszanák, tervezett bázisuk pedig az arizonai Tucsonban lenne. A helyi labdarúgásban dolgozóknak persze jelenleg sokkal nagyobb bajuk is van annál, mint hogy veszélybe kerülhet a világbajnoki szereplésük…

„Annyi bizonyos, a támadást követően nem lehet elvárás, hogy reményeink legyenek a világbajnokságon” – mondta az iráni állami tévében Mehdi Taj, az országos futballszövetség elnöke és az ázsiai szövetség alelnöke. Egyelőre nem tudni, hogy Irán vállalja-e a szereplést a tornán, a FIFA pedig kivár.

Legutóbb 1950-ben fordult elő, hogy világbajnokságra kvalifikált válogatott nem vállalta az indulást a tornán. Ekkor négy csapat – előbb Skócia, Törökország és India, majd az egyik európai helyet átvevő Franciaország – is visszamondta a részvételt, ezért a brazíliai tornán végül csak 13 együttes indult. Mind a korra, mind a vb presztízsének alacsony voltára jellemző, hogy a Népsport napokkal a nyitány előtt idézőjelben gúnyosan „világbajnokságnak” hívta a rendezvényt.

Ez az egész világbajnoki cirkusz élesen megmutatja, hogyan kerül csődbe a kapitalista sportüzlet

– hangzott az ideológiamentesnek éppenséggel nem nevezhető verdikt.

A FIFÁ-nál ekkorra már hozzászokhattak, hogy mindig van valami gond a világbajnoki mezőnnyel. Visszalépések és utazási nehézségek (1930), sértődések (1934, 1938) és nagypolitikai események (1938, Anschluss) nehezítették a helyzetet. A megüresedett helyek általában betöltetlenül maradtak.

A Nemzetközi Labdarúgó Szövetségnek nincs teljesen egyértelmű protokollja egy visszalépés esetére. Annyi biztos – ezt a világbajnoki szabályzat 6. cikkelye kimondja –, hogy ha egy válogatott visszalép a világbajnokságtól a nyitómeccstől számított 30 napon belül, akkor súlyos pénzbírságra számíthat. Az is bizonyos, hogy a visszalépő csapat elesik a tornához kapcsolódó összegektől és vissza kell fizetnie a FIFÁ-tól kapott, felkészülésre fordítható támogatást is.

A 6.7 pont foglalkozik a pótlás kérdésével, ám konkrét lépéseket nem nevez meg, csak kimondja: ha egy válogatott visszalép a világbajnokságtól, akkor a FIFA határozhat arról, melyik csapat kerül a helyére, vagy milyen egyéb változtatásokat eszközöl. A nemzetközi szövetséget illeti meg a jog, hogy döntsön egy másik válogatott meghívásáról. A procedúra lefolytatására 1950 óta nem volt szükség a férfi, felnőtt világbajnokságokon. Érdekes helyzet állt elő a 2023-as U20-as vb-n, melynek rendezési jogát Indonézia elvesztette azzal, hogy nem akarta beengedni az országba a tornára kvalifikált izraeli válogatottat. A FIFA elvette a tornát Indonéziától, és Argentínának ítélte azt. Mivel eredetileg Argentína nem jutott ki a vb-re, a kvóta újraelosztásán sem kellett gondolkodni, megkapta azt az új házigazda.

A FIFA olyan szempontból szerencsés, hogy csúcseseményét (a férfi és a női vb-t) nagyon hosszú ideje nem érintette közvetlenül visszalépés, és kontinentális bojkott is csak 1966-ban fordult elő. Ekkor az afrikaiak bojkottálták a selejtezőket, mert nem kaptak automatikus helyet a 16 csapatos mezőnyben; nyomásgyakorlásuk sikerrel járt, mert 1970-re már garantált kvótájuk volt. Az UEFÁ-nak emlékezetes módon 1992-ben Jugoszlávia kizárása miatt kellett lépnie, a bombaerős jugó válogatott helyére lépő dánok óriási meglepetésre megnyerték az Eb-t. A most kialakult, Iránnal kapcsolatos helyzet a modern futballban nem látott helyzet elé állíthatja a világ labdarúgásának irányítóit. A következő szcenáriók képzelhetők el:

• Irán elindul. Ez a FIFA-nak legkedvezőbb forgatókönyv.
• Irán visszalép, és nem osztják ki a kvótáját más válogatottnak. Az első világbajnokságokon általában ez történt visszalépés esetén, így lehetne hivatkozni precedensre, ám ez felborítaná a menetrendet, egyenlőtlenné tenné a versenyt, valamint az elmaradó mérkőzések kieső bevételt is jelentenének. Épp ezért valószínűtlen, hogy a FIFA ezt a megoldást választaná.
• Irán visszalép, és kiosztják a kvótáját egy másik ázsiai válogatottnak. Ebben az esetben nagy kérdés, hogy melyik csapat és milyen alapon kapná meg azt? A 2. ázsiai selejtezőkörben Irán mögött végzett Üzbegisztán szintén vb-résztvevő. A 3. körben Irán mögé szorultak: ismét az üzbégek, az Egyesült Arab Emírségek, Katar, Kirgizisztán és Észak-Korea. A katariak is kvalifikáltak már, a sorban az EAE következne, ugyanakkor márciusban lesz még ázsiai válogatott (a szomszédos Irak), mely interkontinentális pótselejtezőt játszik.
• Irán visszalép és kiosztják a kvótáját, de nem Ázsiának. Ez sportdiplomáciailag kockázatos húzás lenne, mert a sok tagállamos AFC-t nem érdemes egy vezetőnek sem magára haragítania. De hát kézilabdában láttunk már olyat, hogy elvettek egy kontinentális vb-helyet, és kiosztották azt egy nem kvalifikáló nagycsapatnak (2015, Ausztrália helyét Németország kapta meg). Ha mondjuk Olaszország nem jut ki a labdarúgó-vb-re, akkor üzletileg nyilván megérné nekik adni a kvótát… Ez valószínűtlen, és sportszerűtlen is lenne, de a szabályok nem kötik meg a FIFA kezét. Nem kötelező konföderáción belül újraosztani a kvótát, ezt a 2023-as U20-as vb esetében láthattuk.

Ha Irán visszalép (vagy bojkottál) és beugrik egy válogatott, akkor önmagában még nem oldódnak meg a nehézségek: a vb-szereplés előkészítése minden résztvevő esetében hónapokig tartó munkát igényel. Bázist kell választani, el kell rendezni a delegáció beutazását és utazásait. Az idő pedig nagyon sürget, hiszen már száz nap sincs hátra a nyitómérkőzésig.

A FIFA-békedíjas Donald Trump mindenesetre jelezte, ilyen problémákkal nincs ideje foglalkozni. Amikor a Politico megkérdezte Irán vb-részvételéről, csak ennyit válaszolt:

Nem érdekel. Úgy gondolom, Irán egy súlyosan megvert ország.

The post Trumpot nem érdekli, a FIFA-nak fejfájás: mi lesz Irán sorsa a foci-vb-n? first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24sport