Március elején az antalyai tornán szerepelt, amikor az ukrán Anhelina Kalinyina elleni mérkőzése előtt durva, fenyegető üzenetet kapott, amiben azt írták, elrabolják az édesanyját és a nagymamáját, ha nem veszíti el a találkozót. Mi volt az első reakciója, és mi történt azután, hogy megjött a fenyegető üzenet?

Az volt a fura, hogy éjfélkor kaptam meg az üzenetet, már aludtam, és a telefon rezgésére keltem fel. Ahogy felfogtam a dolgot, képernyőfotókat készítettem, ezeket elküldtem az illetékeseknek, többek között a supervisornak, fent voltam két órát, aztán leesett, hogy úristen, 10-kor már meccsem van, menni kéne aludni. Délelőtt aztán találkoztam a supervisorral, aki szinte flegmán mondta, hogy ez mindenkivel megtörténik, és hozzátette, hogy menjél és játsszál. Mondtam is magamban, hát ez érdekes, miközben a meccs alatt láttam, hogy biztonsági őrök és rendőrök voltak a pályánál, ami nem szokványos nálunk. Később, a meccs után, mikor már kiment belőlem az adrenalin, szükségem volt a sportpszichológusom segítségére, hogy átbeszéljük a történteket, és utána nem volt könnyű ismét edzésbe állni.

Az nem merült fel önben, hogy nem játssza le a meccset?

Amikor kiderült a fenyegetés, több játékos is rám írt, és megtudtam, hogy egy spanyolországi challenger versenyen egy sráccal történt meg ugyanez, ő is este kapta meg az üzenetet, és másnap törölték a meccsét. Az nem volt bennem, hogy nem megyek fel a pályára, mert a szüleim külföldön voltak, a nagyijaim ide-oda mennek mindig, szóval attól nem féltem, hogy valaki bekopog hozzánk, és elrabolja a szeretteimet.

Inkább az a része volt félelmetes, hogy többnyire publikus, melyik hotelben szállunk meg, melyik akadémián vannak a meccsek, és azon agyaltam, hogyha megtudták a számomat, akkor még milyen egyéb információ lehet náluk.

És furán jött le, hogy a supervisor ennyire elbagatellizálta a dolgot, már kezdtem hülyén érezni magam, hogy mit aggódok ennyire ezen.

A meccset végül két szettben az ukrán játékos nyerte. Bár idővel kiderült, hogy ez nem egy valós fenyegetés, ilyen előzmények után – úgy sejtem – nem lehetett könnyű a játékra koncentrálni.

Próbáltam végig a labdára, az ütésekre fókuszálni, de azért meg tudja zavarni az embert, amikor minden egyes cserénél azt tapasztalja, hogy jön oda egy rendőr, hogy a közelben legyen. Ilyenkor mindig felmerült bennem, hogy, úristen, történt valami meccs közben, kérdezzem meg, hogy miért vannak itt? Főleg az érintett rosszul, hogy a versenyeket szervező WTA eltitkolta, hogy ez másokkal is megtörtént, és olyanokat mondtak nekem, hogy ez csak a világranglista 90–300. helyezettjével fordul elő. Aminek számomra az volt az üzenete, hogyha nem topjátékos érintett ilyen ügyben, az őket nem érdekli.

Van bármilyen fejlemény a feljelentéssel kapcsolatban?

A feljelentést még Törökországban tettem meg a rendőrségen, de ott azt mondták, valószínűleg nem lesz belőle semmi. A WTA-val folyamatos kapcsolatban vagyunk, de csak annyit jeleztek, hogy már az FBI is keresi a tetteseket. Azt viszont még mindig nem tudni, kinek a rendszerét törték fel, és hogyan jutottak hozzá a játékosok telefonszámához. Az ügyvédemmel próbálunk haladni az ügyben, de sok a furcsaság és a homályos részlet, az FBI-tól például még senki nem keresett meg a történtekkel kapcsolatban.

Itthon Szijjártó Péter – az immár leköszönő – külgazdasági és külügyminiszter is megszólalt a témában, aki azt mondta: „Beléptünk a nyílt fenyegetések és zsarolások időszakába, az ukránok kimutatták a foguk fehérjét.” Anélkül, hogy összeesküvés-elméletet gyártanék: nem gondolja, hogy a választási kampány alatt elmérgesedett magyar-ukrán viszonyban valakinek vagy valakiknek kapóra jött az ön ügye?

Minden eshetőség benne van a pakliban. Sok játékos kapott hasonló tartalmú üzenetet, ami arra utal, hogy valakik feltörték a WTA, valamint a férfi versenyeket szervező ATP rendszerét.

Viszont csak nekem írtak olyat, hogy két csoportunk készenlétben áll a magyar határ közelében. Ami nem túl életszerű, mert, ha valaki el akarja rabolni az anyámat, az nem fedi fel, hogy mire készül és merre van.

Kalinyináról nem lehetnek idén jó emlékei, hiszen az antalyai meccs után Linzben is kikapott tőle, pedig ott szettelőnyben volt ellene. Van valami a stílusában, ami kellemetlen ellenféllé teszi őt?

Szívós csaj, aki korábban a 25. is volt a világranglistán, úgyhogy eleve nem könnyű ellenfél. Nem akarok kifogásokat keresni, de az antalyai és a linzi pálya is nagyon mély, nem pattan úgy fel a labda, pedig én szeretek olyan pályán játszani, ahol a pörgetéseim jobban kijönnek. Kalinyina az a típus, aki soha nem adja fel, és mindig akkor tapos a gázra, mikor vesztes helyzetben van. Antalyában 6:5, 40-0 volt nekem, aztán előhúzott három olyan ütést, hogy csak néztem. Nem lehet lazítani ellene, és nekem néha sajnos kihagy a figyelmem, úgyhogy ezen a téren fejlődnöm kell, mert, ha egy-két pont elmegy, az akár a játszmába is kerülhet.

Az antalyai történések még ott voltak a gondolataiban, vagy azt a csomagot sikerült letenni az ausztriai egymás elleni meccs előtt?

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem volt ott a fejemben, de meccs közben azért nem ezen agyaltam. Nagyobb gondjaim voltak, mert úgy érkeztem Linzbe, hogy 6 óra volt az időeltolódás Bogotához képest, 18 óra volt az út, nem is aludtam jól, úgyhogy leginkább az járt a fejemben, hogy éljem túl ezt a meccset, és próbáljak minél többet kihozni magamból. Az első szett teljesen jól is alakult, aztán elfogyott erő.

Kissé szomorú megállapítás, de így volt: az olvasók az antalyai fenyegetés mellett nem a bogotai döntőre, sokkal inkább az Onlyfans-oldalának elindulására kapták még fel a fejüket. Valószínűleg azért, mert a többség a meztelenséghez, az erotikus tartalmakhoz köti az oldal nevét. A családtól vagy a barátoktól jött értetlenkedő üzenet, hogy miért indítja el az oldalát?

Édesanyámék nem igazán ismerték, de, amikor elmondtam nekik, hogy mi a célom az oldallal, abszolút támogatták, és ugyanígy az ismerősök is. A napjaimat, egy teniszező életét szeretném jobban bemutatni, és az Instagramon azt tapasztaltam, hogy bár vannak fura fazonok, de van sok nagy rajongó is, és annyira nehéz az üzenetek és a kommentek között eligazodni, hogy őszintén szólva nem is nagyon olvasom őket.

Maga az Onlyfans egyébként nem azért indult, hogy felnőtt tartalmat kínáljon, hanem egy olyan közösségi média szerepét töltötte be, ahol kapcsolatba lehet lépni Roger Federerrel vagy egy ismert énekessel – csak később vitték el a lányok más irányba.

Nagyjából egy hónapja csinálom, és persze kapok olyan üzeneteket, hogy küldesz fotókat? A válaszom: nem küldök! Van egy csomó ember, aki a tenisz miatt követ, és a madridi verseny előtt például volt, aki azért írt, hogy hogyan kell felvenni az akkreditációt, hogyan lehet pályát bérelni, ezeket fogom bemutatni az oldalamon. Meg is próbáltam elmagyarázni, hogy miért hoztam létre az Onlyfans-oldalamat, de, aki mást akar ebbe belelátni, az úgyis a saját verzióját hangoztatja majd. Ám, ha valaki felmegy az oldalamra, meglátja, miről szól.

Hányan csatlakoztak eddig?

Háromezernél többen, de azt tudni kell, hogy ez egy nyitott oldal, ahol vannak fizetős tartalmak is. Madrid előtt például kiraktam egy olyan posztot, amely azt mutatja be, hogyan épül fel egy erőnléti felkészülés, milyen programot csinálok, milyen feladatok tartoznak bele, de tervben van olyan videó is, amikor az edzőmmel elemzünk ki egy meccset. Ebből a fizetős tartalomból megy ki heti egy, és mellé négy-öt olyan, amit bárki megnézhet.

Egy-egy bikinis fotó belefér az oldalon, vagy az már túl erős?

Azt szoktam mondani, hogy olyan bejegyzést teszek ki, amit az Instagramon is megosztanék.

Ha elmegyek nyaralni, és készülnek olyan bikinis képek a parton, amiket az Instára is kitennék, akkor az feltűnhet a másik platformon is.

Mielőtt hívtam, azt mondta, hogy 10 és 15 óra között edzésen van, ilyenkor mivel telik ez az ötórás intervallum?

9 és 10 között bemelegítéssel kezdtem, ebbe a mobilizáció és a nyújtás is beletartozott. Aztán 10-től teniszeztem két és fél órát, majd onnan egyből mentem másfél órát kondizni, és aztán masszázs volt a levezetés. A masszázs és a gyógytorna az egyik legfontosabb segítség számomra, ezek nélkül napokig izomlázam lenne.

Az interjúra még a madridi verseny előtt került sor. Amikor Magyarországon van, az edzések mellett van lehetőség időt tölteni a családdal, barátokkal?

Nagyon szeretek itthon lenni, ilyenkor általában az a menet, hogy reggel vagy délelőtt edzem, és utána jut idő a szeretteimre is. Budaörsön lakom, a bátyámék pedig pont alattam, úgyhogy velük minden este szoktam bandázni, és természetesen a szüleimmel, nagymamámmal is vannak közös programok.

Itthont mondott. Ezek szerint inkább tekinti Budaörsöt az otthonának, mint Floridát?

Öt évig éltünk Floridában, amíg a barátom a New York Metsnél dolgozott, a baseballcsapat ugyanis rendszeresen ott tartotta az edzőtáborait. Tavaly januárban költöztünk vissza Európába, aminek az volt a fő indoka, hogy a Chelsea-nél kapott munkát, a londoni klub akadémiáján ő lett a teljesítménydiagnosztikai részleg vezetője. Mivel ő a kondiedzőm, ezért, ha két torna között edzem, akkor Londonban vagy Budaörsön lehet megtalálni.

Kívülről nézve egy profi teniszező élete elég egyhangúnak tűnik a sok utazással, versenyzéssel. Ezt a fajta monotonitást hogy bírja? Oda lehet arra figyelni, hogy ne égjen ki ebben az ember?

Azt már megszoktam, hogy hetente másik hotelben kell megszállni, másfajta ételeket enni, számomra az utazás a legnehezebb része a tenisznek. A bogotai tornára például 18 órát utaztam, az nagyon megterhelő. A nyáron azért könnyebb dolgunk van, mert leginkább európai tornákon veszünk részt, így nem is kell annyit utazgatni, aztán ősszel jön a US Open, az ismét húzósabb út. Egy versenyhez az is hozzátartozik, hogy jól teszi az ember, ha már napokkal előtte odamegy, hogy ismerkedjen a pályával, a labdával, a körülményekkel, viszont, ha egy tornán jól szerepelsz, akkor a következőre az utolsó pillanatban esel be, ahogy az velem is történt Linzben a bogotai döntő után. Na, ezt például nehéz megszokni.

A linzi versennyel egyidőben rendezték a Billie Jean King Kupát (korábbi nevén Fed Kupát), ilyenkor egyeztetnie kell a szövetségi kapitánnyal a szereplésről, vagy teljes mértékben önre van bízva, hogy melyiken vesz részt?

Mindig az az öt játékos kap meghívót, akit a világranglistán a legmagasabban jegyeznek, úgyhogy nekem is megérkezett, be is lettem nevezve, de jeleztem Bardóczky Kornél szövetségi kapitánynak, hogy az utolsó pillanatban derül majd ki, hogy tudok-e játszani. Számomra kiemelt fontossággal bír a salakos szezon, mert ilyenkor tudok jó versenyeken indulni, és pontokat szerezni. Azzal, hogy Bogotában döntőt játszottam, tudtam, hogy egy maratoni utazás után csak hétfőn esnék be a Billie Jean Kupára, ahol második játékosként fontos szerep hárult volna rám. Azt viszont nem akartam bevállalni, hogy öt meccset játsszak le jet laggel, mert az sok lett volna, ezért is döntöttem a linzi torna mellett.

A magyar csapat remekül szerepelt a Bille Jean King Kupán, így novemberben osztályozót játszhat az élvonalba jutásért az Egyesült Államokkal. Egyelőre még ne faggassam, hogy ott lesz-e a csapatban?

Valóban, most még korai. Mindenki szeretne játszani, egyébként a portugáliai tornán rajtam kívül Gálfi Dalma sem vett részt, mert neki a Roland Garroshoz kellett pontokat gyűjtenie. Meglátjuk, hogy alakul a versenynaptár, de remélem, novemberben ott lehetek majd a csapatban.

Ha már a versenynaptárat említette: ez úgy néz ki, hogy év elején leül az edzőjével, és előre elkészítenek egy tervet, hogy melyik héten hol van esély pontokat, és ezzel együtt pénzt gyűjteni? Ehhez általában tartják magukat, vagy időnként bele-belenyúlnak?

Általában három hónappal előtte szoktuk eldönteni, hogy melyik versenyen induljak. Persze a ranglistától is függ, hogy hova kerülök be, az év elején a világranglista 87. helyezettjeként Aucklandben főtáblás voltam, Hobartban viszont nem. Utána két lehetőség volt, az egyik, hogy elindulok Indian Wellsben és Miamiban, a másik, hogy maradunk Európában, és az antalyai tornákon játszom. Ilyenkor kell egy jó edző, aki tanácsot ad vagy terelget, hogy mikor érdemes a nagyobb tornát választani, és mikor jó a kisebb versenyen indulni.

Muszáj mérlegelni, mert Indian Wells és Miami is két-kéthetes verseny, és simán benne van, hogy az első körben top 120-as ellenféllel játszol, és kikapsz, és az a vége, hogy elment négy heted, játszottál két meccset, nem szereztél pontot – igaz, cserébe sokkal magasabb pénzdíj üti a markod.

Végül Antalya mellett döntöttünk, ahol pénzben ugyan mínuszban zártam, de sikerült pontokat gyűjtögetni. De az például nagyon jó döntés volt, hogy Dubrovnik helyett Bogotába mentünk, mert a kolumbiai torna hasonló erősségű volt, mint a horvátországi, viszont nem 125-ös, hanem 250-es, és ilyenkor érdemes a nagyobb versenyt választani.

Említette, nem könnyű, hogy folyamatosan utazni kell az egyik helyszínről a másikra. Ilyen szempontból akkor előnyt jelentett, hogy Antalyában a három különböző verseny miatt három hetet is eltöltött egyhuzamban?

Az biztos, hogy nem vagyunk ahhoz hozzászokva, hogy három hétig egy helyen legyünk, az utolsó napokban már éreztem is, hogy kezd sok lenni, és mehetnékem van. Antalya egy hatalmas üdülőközpont, nyaraláshoz valószínűleg ideális, de sportolóként kicsit unalmas, hogy nem igazán lehet semmit sem csinálni. Igaz, a pálya három percre van a szállodától, és az is tök jó érzés, hogy végre ki lehet rendesen pakolni a bőröndből.

Jelenleg a 78. a világranglistán, de április 6-án egyéni csúcsot döntött azzal, hogy a 71. helyen jegyezték. Szilveszterkor milyen célt tűzött ki magának a 2026-os évre?

A top 50 volt mindig is a cél, de 27 évesen már próbálok nem a ranglistára fókuszálni, inkább az a prioritás, hogy fejlődjek, illetve, hogy eljussak olyan versenyekre, ahol még nem játszottam. Korábban 700 ponttal be lehetett kerülni az első százba, most már ehhez 780 pont szükséges, úgyhogy folyamatosan erősödik a mezőny, és a versenyek is nehezebbek. Persze jó érzés, ha az ember egyéni rekordot dönt a világranglistán, de a helyezés nem állandó, könnyen vissza lehet csúszni. Épp ezért megpróbálok csak a teniszemre koncentrálni, és arra, hogy mentálisan, fizikálisan és a játékban is fejlődjek.

Bogotában vívta az első WTA-döntőjét. Már eltelt azóta egy kis idő, hogyan tekint vissza rá, melyik érzés az erősebb: sajnálja, hogy kikapott, vagy inkább örül, hogy történt egyfajta áttörés, mert először lehetett döntőben?

Sportolóként az ember mindig többet akar, úgyhogy volt bennem hiányérzet, főleg az első szett után, és azért is, mert azt éreztem, hogy jobban játszottam, mint Bouzkova. Ez volt egymás után a harmadik háromórás meccsem, és a végére fejben is, fizikálisan is elfáradtam. Márpedig Bouzkova ellen nagyon rendben kell lenni fizikálisan, mert úgy védekezik, hogy egyszerűen mindent visszaad, úgyhogy pontosan kell ütni, de a végén ez már nem sikerült. Később, amikor leülepedett bennem az élmény, boldog voltam, hogy 250-es tornán tudtam döntőbe jutni, ez egy óriási lépés, és sokat tudtam vele javítani a világranglistán is.

Az első kiemelttel játszott, és nyerte az első szettet. Min fordult meg az a meccs? Azon, hogy a korábbi két hosszú találkozó miatt elfogyott fizikálisan?

Ezen a szinten az elfogyás nem azt jelenti, hogy nem bírod, vagy kívülről úgy tűnik, hogy haldokolsz.

Apróságokra kell gondolni, olyasmire, hogy előtte pont a vonal mellé ütötted a nyerőket, és ezek most rendre a pályán kívül landolnak, vagy nem olyan élesen érnek földet az ellenfél térfelén. És ilyenkor már az a pár százaléknyi különbség is sokat számít.

Mennyire zárt világ egy egyéni sport? Vannak jó barátnői akár a magyar, akár a külföldi játékosok között?

Most már azért vannak, hiszen sok éve vagyok a touron. Van 5–6 lány, akikkel együtt edzünk, és, ha van időnk, akkor elmegyünk vacsorázni, de mindenkinek annyira be van osztva minden napja, hogy ez azért nem annyira sűrűn fordul elő. Jellemzően mindenki a csapatával – edző, kondiedző, ütőpartner, sportpszichológus – utazik, ilyen szempontból el vagyunk kicsit különülve egymástól. De azt érzem, hogy a játékosok egyre nyitottabbak egymással, szó sincs arról, hogy valakit lenéznének, hanem inkább próbálnak segíteni a másiknak. Az ominózus antalyai eset után például rengeteg játékos rám írt, vagy odajöttek hozzám, és megöleltek. Szóval lehet, hogy a pályán ellenfelek vagyunk, de abszolút normális a kapcsolat a többiekkel, és mindenki érdeklődik a másik iránt.

2024 májusa óta már nem Bastien Fazincani az edzője. Mit lehet tudni az új mesteréről?

Cristian Kordasznak hívják, argentin, és nagyon szeretem a közös munkát vele. A teniszben sokat gondolkozunk, pörög az agyunk a meccs közben, de ő tudatosan leegyszerűsíti a dolgokat. Azon dolgozunk, ami a legfontosabb a meccseken, például a két első ütésen, a szerván és a ritörnön, vagy épp az erőnlétemen – bár azzal sosem volt baj –, és próbáljuk minél jobban élesíteni az ütéseimet. Szerintem nagyon jól passzolunk egymáshoz, ő pedig tökéletesen érzi, hogy meccs közben mikor, mit mondjon, és jól látja a taktikát.

Ön melyik típus: akit kell néha noszogatni az edzéseken, vagy, aki mindenből többet csinál az előírtnál?

Noszogatni egyáltalán nem kell, sőt, még én szoktam mondani, hogy 1–2 feladatot szeretnék megcsinálni pluszban. Ahogy idősödöm, már látom, hogy más dolgok fontosak egy edzőben.

És már nem tudnám azt elképzelni, hogy egy dirigálós edzőm van, akinél mindennek úgy kell lennie, ahogy ő mondja.

Jó ideje már én is a teniszben vagyok, úgy érzem, én is jó dolgokat tudok mondani, és tisztában vagyok azzal, mi az, ami működik, és mi az, ami nem. Azt szeretem, ha az edzőm partnerként kezel, és mindent megbeszélünk, hogy ő mit lát, én mit látok, és aztán el lehet gondolkozni a közösen felvetett témákon.

Ő az, aki minden versenyre elkíséri, vagy önnek is megvan a kis csapata, akiket rendszeresen visz magával?

Cris 40 hetet utazik velem, úgyhogy vele vagyok a legtöbbször versenyeken. Amikor itthon vagyok, akkor legtöbbször Varga-Tóth Olivérrel ütögetek, ő az edzőpartnerem, és Bogotában is kint volt velem. Foglalkozik velem sportpszichológus, de vele telefonon egyeztetek hetente egy vagy két alkalommal, a kondiedzőm pedig a barátom, Luke, de ő sem utazik, csak interneten küldözgeti az edzésprogramot.

A WTA oldala alapján karrierje során eddig 1,73 millió dollárt teniszezett össze, ez átszámolva nagyjából 538 millió forintot jelent. Nem szeretnék a zsebében turkálni, de azt el lehet árulni, mióta számít nullszaldósnak, illetve pluszosnak a karrierje?

18 éves koromig a szüleim támogattak, illetve volt egy szponzorom is, Fehér Tamás. Akkoriban a német csapatbajnokságban keresett pénzből próbáltam finanszírozni az utazásokat, és sokáig nem volt saját edzőm. A fordulat akkor következett be, amikor Amerikában az LMFAO énekese, Redfoo támogatóként felkarolt, ha ő nincs, talán el sem jutok a top 100-ba, mert edző nélkül az nagyon nehéz.

Az ő szponzorációja révén viszont lett saját edzőm, aki tudott velem utazni, és innentől számolva egy év alatt bejutottam a legjobb százba. Onnantól mondhatom, hogy már pluszos a karrierem, és megéri csinálni.

Még egy top 200-as játékosnak is nehéz kihoznia pluszosra a működését, mert ugyan a Grand Slam-tornákon jó pénzt lehet keresni, de a kisebbeken csak szerény összegeket. Ha főállású edződ van, az elvisz heti 2000 dollárt, és akkor még nem számoltuk a repülést, szállást, étkezést neki, illetve neked. Vagy ott van a húrozás, ami Bogotában 1000 dollárba került. Úgyhogy reálisan a legjobb százba tartozó játékosok vannak kényelmes helyzetben, mert a GS-versenyek főtábláján keresnek annyit, hogy év végén nem kell aggódniuk, hogy miből fizetik ki az edzőt.

Negyedszer lesz főtáblás a Roland Garroson, meglesz az első győzelem Párizsban?

Imádok a Garroson játszani, a pálya is, labda is fekszik nekem, úgyhogy remélem, sikerül az áttörés, persze sok múlik majd a sorsoláson. Úgy érzem, most jutottam el arra a pontra a karrieremben, hogy tényleg elhiszem, hogy a Grand Slameken is tudok meccset nyerni. Eddig is motivált voltam, de a Grand Slamek valahogy félelmetesek voltak számomra, mert tudtam, mekkora a tét, hogy nagyobb a pénzdíj, több pontot lehet kasszírozni, nagyobb pályán, több néző előtt lehet játszani. De ebben az évben megértem a feladatra, úgyhogy remélem, jó lesz a sorsolásom, és sikerül abszolválni az első kört. Vagy akár többet is.

The post Udvardy Panna: Ha valaki el akarja rabolni az anyámat, az nem fedi fel, hogy mire készül és merre van first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24sport