Nagyon fontos kérdés rögtön az elején: i-vel vagy y-nal írandó a családnevük? A korábbi újságcikkeket böngészve ugyanis mindkét verzióval találkoztam.

Apukámnak volt egy felmenője, aki egyszer y-nal írta le a nevét, és emiatt apukámon rajta ragadt, aztán egy igazolványcserénél szóltak neki, hogy egyébként ő Valkai. A legviccesebb az egészben, hogy az egyik öcsémet az y-os végződéssel anyakönyvezték egy véletlen elírás miatt. Szóval a családomban mindenki Valkai, kivéve a legkisebb tesómat, aki egy adminisztrációs baki miatt lett Valkay.

Nem tudom, említették-e már önnek, de a Nemzeti Sport 1995. november nyolcadikai számában egy oldalon szerepeltek Kiss Gergellyel: élete párja két gólt szerzett a Spartacust idegenben 8-5-re legyőző Kordaxban, az ön neve pedig a női bajnokság újoncának, a Kecskeméti Villanó Fókák-Buza Kerámia keretében volt feltüntetve a két húgával, Erzsébettel és Ágnessel, valamint az édesapjával, a csapatot irányító Ferenccel együtt.

Nem tudtam, nem is jutott eszembe eddig, de nagyon mókás, hogy erre rábukkant.

Könnyebbség vagy nehézség volt olyan csapatban játszani, ahol az édesapja volt az edző? És hogy sikerült megoldani, hogy ne vigyék haza a munkát?

Azt sehogy. Nekem nincs igazán összehasonlítási alapom, hogy ez a helyzet könnyebb vagy nehezebb-e, mert én a két tesómhoz képest nagyon keveset vízilabdáztam, és végig apu volt az edzőm. Kamaszként később is adtam be a derekamat, mert eleinte még az volt bennem, hogy márpedig én akkor is kosárlabdázni fogok. Aztán a végén csak kikötöttem az uszodában, szerintem 16 lehettem, amikor először játszottam pólómeccsen. Annyira a vízilabdáról szólt az egész életünk, hogy bár nem ez volt éjjel-nappal a téma, de a hétköznapjainkat alapjaiban határozta meg.

És az édesanyja hogyan fogadta, hogy ennyire középpontban volt a vízipóló? Bár azt tudom, hogy úszóedzőként neki sem volt ismeretlen a medence világa.

Így van, ráadásul besegített a csapatnál, úszóbajnokként nem volt olyan nagyon meglepő, hogy őt is behálózta a vízilabda.

Hogy nézett ki, amikor a három nővér egy csapatban szerepelt?

Balkezesként jobbszélső voltam világéletemben, Bözse húgom center volt, Ági pedig mindenhol mozgott, főleg irányítóként és a bal szélen, úgyhogy ez jól jött ki, mert soha nem jelentettünk egymásnak konkurenciát.

Hármunk közül én voltam a renitens, én voltam a nagyszájú, aki mindig kilógott a sorból. Nekem annyira nem volt benne a fejemben, hogy ez a sportolói karrier nekem való.

Nem azt mondom, hogy a tanulmányaimra fókuszáltam, inkább azt éreztem: nem valószínű, hogy a vízilabda hosszú távon az életem meghatározó része lesz.

Akkor önnek nem voltak olyan komoly céljai a sportban, mint Gergőnek, aki már 10 évesen kijelentette, hogy olimpiai bajnok akar lenni?

Más területen voltak nagy céljaim: egészen kicsi lányként kitaláltam, hogy nagyon szeretnék franciául megtanulni. Abban az időben ez nem volt olyan egyszerű, mert előbb az orosz, utána meg az angol volt az egyetlen opció, de addig küzdöttem, amíg megoldottam, hogy francia szakos osztályba kerüljek, és később nyelvtanár szakon le is diplomáztam franciából.

A Facebook-oldalán nemrégiben egy kedves bejegyzésben elevenítette fel, hogyan találkoztak Gergővel. Azok kedvéért, akik nem olvasták a posztot, elmesélné, mi is történt 1996-ban azon a bizonyos napon?

Az egri Eszterházy Károly Főiskolán (ma már Egyetem) végeztem a francia szakot, akkor még aktívan vízilabdáztam, és lejártam a helyi csapathoz is. A városban akkor rendezték az Egervin Kupát, amelyen ott volt a Fradi, a Galatasaray, az Eger, és a barátnőimmel kimentünk meccset nézni, utána beültünk a moziba egy filmre, majd egy szórakozóhelyen kötöttünk ki. Gergőék is ott voltak, és felbátorodott attól, hogy a csapattársai közül többet is ismertem, volt, akinek korábban az apukám volt az edzője, meg Szentesen együtt gyerekeskedtünk, ezáltal könnyebb volt a kapcsolódás, hiszen volt személyes kapcsolat.

Az ominózus bejegyzésben azt is megemlítette, hogy a barátnők győzködték, legyen egy második találkozó az újdonsült udvarlójával. Sokat kellett piszkálniuk, hogy beadja a derekát?

Gergő nagyon cukin spicces volt, és mellé roppant szimpatikus, végigbeszélgettük az éjszakát, majd segítettem neki utána megtalálni a szállodát. Nagyon jól éreztem magam a társaságában,

csak egyszerűen akkor olyan lelkiállapotban voltam a nagy kamasz, kis felnőtt fejemmel, leszakadva pont a családomról, hogy teljesen elképzelhetetlennek tűnt számomra, hogy Egerben járok suliba, Kecskeméten vízilabdázok, és akkor ebbe az ingázásba még belevegyem Budapestet is. Ráadásul nem vágytam arra, hogy egy bonyolult időbeosztású sportolóval vágjak bele valamibe.

Aztán meggondoltam magam hálaistennek, és a barátnők győzködésére lehetőséget adtam a folytatásra.

Ha most visszagondol arra az estére és az akkori énjére, melyik tűnt valószerűtlenebbnek: hogy egy háromszoros olimpiai bajnok felesége lesz, vagy, hogy három gyerekük lesz, és 29 éve élnek harmóniában együtt?

The post Valkai Anna: Jó néhányszor megkaptam, hogy könnyű neked, mert egy ismert sportoló felesége vagy first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24sport