A 27 éves magyar sportoló szinte újoncnak számít a klasszikus, 42,195 kilométeres távon. Tavaly év elején váltott a pályaversenyekről utcára, első maratoniját novemberben teljesítette Frankfrutban, ahol rögtön egy remek, 2:28:15 órás idővel hívta fel magára a figyelmet, majd májusban Koppenhágában 2:27:28 órára faragta legjobbját.
Azt tudom így elsőre mondani, hogy elképesztően boldog vagyok. Az, hogy 2017 óta – amikor mezei futásban tudtam korosztályos Európa-bajnokságon érmet szerezni – most sikerült újra medált nyernem világversenyen, itt a felnőttek között, egy ilyen mezőnyben, a harmadik maratonomon, az óriási dolog és ezt most nagyon meg kell ünnepelnem
– mondta meghatottan Vindics-Tóth Lili Anna, aki elsősorban edzőjének, Wolfgang Heinignek és férjének, a 800 méter sokszoros magyar bajnokának, Vindics Balázsnak köszönte meg a támogatást, a segítséget.
Férje látta előre, hogy jó formában van
„Wolfgangnak óriási szerepe van ebben, ő volt, aki azt mondta, hogy maratont kell futnom. A férjem pedig, aki látott az edzéseken, annyit mondott nekem az Eb előtt, hogy nem akar jósolni, de bika erős vagyok és én is azt éreztem, hogy miért ne lehetnék én az, aki magyar futóként valami nagyot csinál itt az Európa-bajnokságon” – idézi az MTI az Eb-ezüstérmest.
Vindics-Tóth Lili Anna felidézte, hogy 22 évesen a tokiói olimpián szerepelt 3000 méter akadályon és csak kevéssel maradt le a döntőről, azóta viszont nem igazán voltak sikerei, a felnőtt világversenyeken nem szerepelt jól, ám az azóta eltelt időszakban szerzett tapasztalat és munka kellett a mostani éremhez.
Most vagyok igazán hálás azért, hogy volt bennem annyi alázat és akkora akarat, hogy éveken át keményen tudtam dolgozni, aminek ez lett az eredménye
– jegyezte meg a magyar atléta.
Segített a mezeifutó múlt
Az Eb-re Vindics-Tóth úgy érkezett, hogy riválisai mind sokkal tapasztaltabbak a távon, ezért szinte esélytelennek számít, menet közben azonban végig ott tudott maradni az érmekért folyó küzdelemben és a végén is jó erőben érezte magát, a rengeteg emelkedővel nehezített pályán pedig kamatozott a karrierje korábbi részében szerzett sok tapasztalat.
„A maraton gyakorlatilag 30 kilométer után kezdődik, és bármi történhet. Előzetesen akár egy tizedik-tizenötödik hellyel sem lettem volna szomorú, nem igazán tudtam, hogy fog esni nekem az állandó fel-le futás. Úgy tűnik, az akadályfutó és mezeifutó múlt most segített, mert a dombokon végig nagyon erősnek éreztem magam és tudtam nyomni” – elevenítette fel versenyét a magyar hosszútávfutó, hozzátéve, hogy próbált az erejével jól gazdálkodni, az idővel egyáltalán nem foglalkozott, csak a vetélytársakra figyelt, az indításaikra próbált reagálni, miközben a pulzusát is figyelte, ami gyakorlatilag a hajráig 160 alatt volt.
Lehet még nagyobbat álmodni
„Az volt bennem, hogy mennem kell a bollyal, az utolsó körben pedig éreztem, hogy van még erőm, jó állapotban vagyok és meg tudok indulni. A vége felé megfordult a fejemben, hogy ebben a mezőnyben én vagyok a leggyorsabb az 1500-as múltam miatt, de azért egy maratonon nem mindig tudja az ember a végén kihozni magából azt a sebességet, amire képes, ezért sem akartam a végéig várni” – mondta a futó, aki a birminghami, rendkívül nehéz pályán előzetesen legkevésbé az egyéni csúcsjavításra számított és amikor jóval a célba érés után rájött, hogy 2:27:21 órával új rekordot futott, el sem akarta hinni.
Azért ez azt jelenti, hogy egy sík pályán, iramfutókkal egy nagyon nagyon erős eredményre is képes lehetek
– jegyezte meg Vindics-Tóth Lili Anna, aki elárulta, hogy az álma vált valóra a felnőtt Európa-bajnoki éremmel: „Még fiatalon egyértelműen az volt az álmom, hogy felnőtt Eb-érmet nyerjek. Most pedig úgy tűnik, hogy innentől talán lehet ennél is nagyobbat álmodni.”
Legutóbb 1966-ban nyert magyar maratonista Eb-n érmet. Akkor Tóth Gyula harmadik lett a kontinensviadalon.
The post Vindics-Tóth megkönnyezte az Eb-ezüstjét: Ezt most nagyon meg kell ünnepelnem first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24sport
