Medveczky Erika, nyolcszoros világ, és hatszoros Európa-bajnok kajakozó is támogatja Szemán Róbert kezdeményezését, aki Schmidt Gábor elnök távozását kérte. A korábbi kenus összeférhetetlenségről beszélt, valamint arra is rámutatott, hogy a pártpolitikai preferencia vagy félelem határozza meg a döntéseket.
„Bevallom féltem Gábortól. Akkora hatalma lett a sportban, hogy attól féltem, bosszút állna valamelyik cégben vagy akadályozná az általam is vezetett sportszakmai projekteket. A választás után lekerült rólam egy nyomás. Mind cégvezetőként, mind sportszakemberként úgy láttam, teljesen átszövi a sportot és a gazdaságot a politika, de most hatalmas kő esett le a szívemről” – idézte a Blikk Szemánt, aki április végén állt elő azzal, hogy távozzon Schmidt.
Ehhez a kezdeményezéshez csatlakozott Medveczky is, aki a Facebook-oldalán egy rendkívül hosszú, érzelmekkel átitatott magyarázatot adott a döntése hátteréről. Medvecky a posztja elején azt emelte ki, hogy nagyon elfáradt már bizottsági tagként is az állandó vitákban.
Elfáradtam abban a küzdelemben, amit az elnökségi üléseken vívtam. Elfáradtam abban, hogy az érveimet az egyhangú többség nagyon könnyen lesöpörte. Elfáradtam abban az érzésben, hogy ha elmegyek és küzdök, azzal saját magamnak ártok. Ha pedig nem küzdök, akkor a saját lelkiismeretemnek ártok, és nem tudok nyugodtan tükörbe nézni.
– írta a kajakos.
„Az elnökségi munkám során számomra egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy nagyon kevesen mernek valóban ellentmondani Schmidt Gábornak. Azt tapasztaltam, hogy ha valaki mégis ellentmond, akkor ezek a helyzetek nem valódi, nyílt szakmai vitákban rendeződnek. Láttam olyan helyzeteket is, ahol teljesen nyilvánvaló volt a kettős mérce. Amikor egy vezető az egyik irányba nagyon támogató volt, mert az adott személy vagy érdek közel állt hozzá, míg egy hasonló helyzetben a neki kevésbé szimpatikus vagy neki ellentmondó szereplőt már nem támogatta. Vagy egy másik vezető teljes alkalmatlanságot mutatott, de sokáig nem mozdították el a helyéről.”
Felidézte a személyes pályája nehézségeit is, valamint azt is, mennyire aggódott, hogy ha túl sokat ellenkezik, akkor gyermekvállalása után nem tud visszatérni az aktív versenyzésbe.
Azt éreztem, hogy az a fajta működés, amelyben a valakihez/valakikhez lojalitás sokszor fontosabbnak tűnik, mint az önálló szakmai gondolkodás, hosszú távon nagyon káros. Nemcsak a vezetésre, hanem a sportolókra, edzőkre, klubokra és az egész sportágra nézve is. Azt sem hiszem, hogy én vagyok az egyetlen sportoló, aki megtapasztalta, hogy egy külső vagy belső tulajdonsága miatt, amely az aktuális sportvezetőknek vagy szakmai köröknek éppen nem tetszett, folyamatos megjegyzések, minősítések tárgyává vált. Az én esetemben ilyen volt a súlyom.
Medveczky végül azt írta, hogy az ilyen lázadó sportolóknak „csak akkor van esélye életben maradni, ha annyira jó, hogy már nem lehet megkerülni”, ami nem egészséges működés. Felvetette azt is problémaként, hogy magas beosztású emberek egyben versenyzői csoportok menedzserei is voltak.
„Lehet, hogy ez papíron kezelhető vagy megmagyarázható, de sportolói oldalról nézve ez nagyon komoly bizalmi és átláthatósági problémákat okozhat. Mert ha egy sportoló azt látja, hogy bizonyos körök közelebb vannak a döntésekhez, közelebb vannak az információkhoz, közelebb vannak a támogatási rendszerekhez, akkor nagyon nehéz elhinni, hogy mindenki ugyanabból a pozícióból indul. És itt nem csak egyetlen emberről van szó. Hanem egy működésről, amibe ez belefér.
Egy működésről, amelyben túl sok minden nem elég átlátható. Egy működésről, amelyben túl sokszor éreztem azt, hogy a sportolói érdekek csak akkor fontosak igazán, ha illeszkednek valamilyen nagyobb belső érdekhez.
Amikor azt hallom, hogy valamire nincs pénz a versenyzőknek, miközben a versenyzők hozzák azokat az eredményeket, érmeket, pontokat, világbajnoki, Európa-bajnoki és olimpiai teljesítményeket, amelyek után a sportág támogatást kap, akkor jogosan merül fel bennem a kérdés: vajon ez így jó-e?”
Bejegyzését azzal zárta Medveczky Erika, hogy tiszteli Schmidt Gábort, sokat tett a sportágért, de túl régóta áll a szervezet élén, amitől már nem nyitott mások észrevételeire.
„Én azt tapasztaltam, hogy ha mégis megjelent kritika, azt a rendszer sokszor nem építő szakmai visszajelzésként kezelte, hanem támadásként. Pedig egy sportág egészséges működéséhez szükség van arra, hogy a kritikus hang ne ellenség legyen, hanem lehetőség arra, hogy jobb döntések szülessenek” – zárta gondolatait az olimpikon.
A kommentek között egyébként Szemán Róbert is megtalálható, aki megköszönte a támogatást.
The post „Ha a lojalitás sokszor fontosabb, mint az önálló szakmai gondolkodás, hosszú távon nagyon káros” – a Kajak-Kenu Szövetség elnökét kérik, hogy távozzon first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24sport
