Abban tévedtem, hogy a Magyar Dal Napja egy Ügy lesz, jó nagy Ü-vel. Az az álmom nem valósult meg, hogy a média, rádióadók országszerte, netán még könyvtárak, archívumok, kottatárak is mellénk állnak

– idézte saját magát a könyvéből Presser Gábor a Magyar Dal Napjára időzített bejegyzésében.

2008-ban indította útjára az évente szeptember második vasárnapján tartott Magyar Dal Napját, de csalódásként éli meg, hogy nem úgy szuperál, ahogy ő azt eltervezte. Abban bízott, hogy az évnek ezen a napján

sok-sok fórumon válogatni lehet majd a magyar dallal foglalkozó műsorokból. Beszélgetések. Ritkaságokat játszanak le, vagy lehetőséget adnak fiatal szerzőknek, hogy dalaikat bemutassák.

Nem kell hozzá sok pénz. Ez csak munkát jelent, főleg azok részéről, akik amúgy is ezzel foglalkoznak, tehát újabb tudás- és sikerélmény várná őket”.

Úgy véli, a Magyar Dal Napjának a jelenről és a jövőről kéne szólnia, hogy „Hahó, emberek, írjatok dalt, mert dalt írni és hallgatni nagyon jó!”

Lehet, hogy túl korán indítottam be, miközben azt hittem, hogy ez már az utolsó utáni pillanat

– jegyezte meg, ahogy azt is, hogy „nem sikerült beemelni a köztudatba a dalhagyomány értékét”, „a zenei közelmúltunk is ködösödik már”. Szerinte most még „le lehetne játszani, értelmezni lehetne ötven vagy akár száz évvel ezelőtti kottákat, még lehetne meghallgatni kifakult hangú, vacak kazettákat, beszélgetni régi és új zenékről. Versdaloktól népdalokon át a rock- vagy épp »komoly” dalokig. De a kották idővel elporladnak majd, és ne tévedjünk, a régi hangfelvételek is!

Szerinte rég foglalkozni kéne a „daljövővel” is.

Talán tiszteletlen a hasonlat, de kicsit olyan ez, mintha Bartókék nem mentek volna el népdalokat gyűjteni annak idején.

The post Presser Gábor: Kicsit olyan ez, mintha Bartókék nem mentek volna el népdalokat gyűjteni first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu