Volt olyan, hogy jeleztem a szervező felé, hogy egy hölgy verbálisan elég agresszívan inzultált, erre az volt a válasz, hogy »Rendezzétek le egymás közt!”. Én ilyet soha nem engedtem meg magamnak szervezőként
– emlékszik vissza a velem szemben ülő Ferencz Dániel filozófus, aki éveken át szervezett és bonyolított le különféle BDSM tematikájú eseményeket Magyarországon.
Amellett, hogy egyre több videóriport és írott cikk jelenik meg a szubkultúráról, a BDSM-világ még mindig egy rejtett, tabusított rétegnek számít. Épp ezért sokak előtt a szabályai is ismeretlenek maradnak.
Ferencz segítségével ástunk mélyebbre a témában, aki saját tapasztalatain keresztül mesélt a BDSM és a hozzá kapcsolódó események sokszor félreértett univerzumáról és arról, hogyan képes begyűrűzni a bántalmazás ebbe a közegbe.
Mi pontosan a BDSM?
A BDSM olyan szexuális viselkedésformák gyűjtőneve, ahol szexuális élvezet keltését célzó szerepjátékban szélsőségesen elválik az irányító és alárendelt szerep. Két szereplője, az aktív, utasításokat adó úr (dom) vagy úrnő (domina) és a passzív, szenvedő szolga (sub). Switchnek nevezzük azt, akit a dom/domina és sub szerep is kielégít, tehát néha alárendelt, néha irányító félt testesít meg. Az élvezetet vagy nemi élvezetet itt a fájdalom adása és elviselése, a kiszolgáltatottság érzete és más hasonló érzelmek irányítják, generálják, melyekben csak részben, vagy egyáltalán nem kap szerepet a nemi aktus.
Korábbi, a NEManya Blogot vezető Hegedűs Bettinával készült riportunkban szőrmentén érintettük, hogy ez a szcéna bizony képes bevonzani nemcsak az őszinte érdeklődőket, hanem a bántalmazókat is.
Ki lehet szűrni a bántalmazókat?
A BDSM tematikájú események ma már nem mennek ritkaságszámba, sőt, nagyszabású bulikkal találkozhatunk Magyarországon is, úgy, mint a Luxuria vagy a Kinkster, melyek táncos-zenés élményt vegyítenek a szexuális tartalommal.
Ferencz Dániel azonban ezeknél kisebb létszámot megmozgató eseményeket rendezett, mikor annak idején a személyes érdeklődése arra sarkallta, ne csak vendég legyen ilyen bulikon, hanem maga is belevágjon a szervezésbe.
Nála a vendégeknek szigorú rostán kellett átmenniük ahhoz, hogy ténylegesen befogadást nyerjenek az eseményekre. Ennek pedig nyomós oka volt: az esetleges bántalmazók vagy a mások határait nem tisztelők kiszűrése.
Mindig az emberi oldalára fektettem a hangsúlyt. Ha valaki még nem volt ilyen bulin, akkor azzal először beszélgetnem kell. Így többször kiszűrtem olyanokat – persze nyilván ez nem mindig lehetséges –, akik potenciálisan gondot okozhatnak, mert nem tartják be a határokat
– fejtegeti Ferencz, hozzátéve, ezt a kört nemtől és kortól függetlenül minden potenciális új vendéggel lefutotta.
Ennek az alapos ellenőrzési folyamatnak az eredménye pedig egyértelműen érzékelhető volt. „Büszke voltam arra, hogy bár nálunk is történtek kisebb incidensek, de sokkal kevesebb, mint más bulikon” – mondja, úgy folytatva: „Többen mondták, hogy túl szigorú vagyok, de nem azért voltam szigorú, hogy másokat bántsak, hanem épp azért, hogy kiszűrjem az olyan elemeket, akik nem odavalók.”
A szervező a vele együtt dolgozók és minden résztvevő lelkére kötötte, hogy amennyiben bármilyen szempontból nem helyénvaló viselkedést észlelnek a bulikon, azonnal szóljanak neki. Az egyik ilyen kisebb incidens, amit a filozófus felidézett, egy olyan bulin történt, ahol egy új résztvevő kéretlenül csapkodta számára teljesen idegen nők fenekét. Csakhogy erről Ferencz az est végén értesült, ugyanis a többiek elmondásuk szerint sikeresen elrendezték a kellemetlen helyzetet.
De hogyan lehetséges valakiről már egy beszélgetés alatt megmondani, hogy nem a megfelelő hozzáállással fut neki egy BDSM-eseménynek?
The post „A férfi áldozatok sokszor megkapják, hogy oldják csak meg egyedül” – egy exszervező a BDSM-szcéna bántalmazásairól first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu
