A Föld globális éghajlati rendszerének egyik legfontosabb formálója az Amoc, vagyis az észak-atlanti bukóáramlás. Ez a hatalmas atlanti-óceáni áramlatrendszer meleg és sós felszíni vizet szállít a trópusokról az Atlanti-óceán északi részén keresztül. Az Északi-sarkvidékre szállított melegebb víz pedig kulcsfontosságú Európa enyhe és a trópusok meleg éghajlatának fenntartásához.

Igen ám, de az Amoc napjainkban az elmúlt 1600 évben a leggyengébb szintre került a klímaválság következtében, egyes szakértők szerint pedig akár már a század közepén elérhetjük az Amoc leállásának elkerülhetetlen fordulópontját.

Nemrégiben megjelent egy olyan kutatás is, amelyben a tudósok több évtizednyi, a NASA által megszerzett légköri adatot és éghajlati szimulációkat használtak fel az Amoc állapotának előrejelzésére, írja a Science Alert.

Mire jutottak a kutatók?

Mohima Mimi, a Kaliforniai Egyetem Riverside-i klímadinamikai kutatója és a tanulmány vezető szerzője szerint az eddig is köztudott volt, hogy az AMOC nagy szerepet játszik a világ éghajlati rendszerében, ahogy az is, hogy lassul. Azt viszont eddig nem tudták, hogy az AMOC pontosan hogyan befolyásolhatja a légköri nedvességet és a viharokat az atlanti régión kívül.

Kiderült, hogy a gyengülő AMOC az évszázad végére Észak-Amerika egyes részein, különösen a kaliforniai partvidéken, felerősíti a viharokat, miközben Grönlandon és az Északi-sarkvidéken csökkenti azokat.

Ez azért van, mert az óceáni áramlás gyengülése egy hasonló rendszert érint az égbolton: a légköri folyókat. Ez leegyszerűsítve egy szűk, hosszú légréteg, ami elképesztően nagy mennyiségű vízpárát szállít. Ennek azonban vannak pozitív és negatív hatásai is. Míg egyes helyeken ezek biztosítják a csapadékellátást, másutt áradásokhoz, vagy jégolvadáshoz vezethetnek.

A légköri folyók például a Föld hidegebb régióiban elősegítik a felszíni felmelegedést és a jégolvadást a sarkokon, aminek döntő következményei vannak. Az Antarktisz feletti légköri folyók például a nyugat-antarktiszi jégpolcok nyári olvadékvizének 40-80 százalékát teszik ki, ami veszélyezteti a jég stabilitását és felgyorsítja a globális tengerszint emelkedését.

Emiatt pedig kifejezetten rossz hír, hogy a légköri folyók globális átlagos gyakorisága körülbelül 50 százalékkal is növekedhet a kutatás szerint.

Mit okozhat ez?

Ahogy az Amoc lassul, megváltoztatja az óceáni hőmérsékleteket és csökkenti a légköri nedvességet az északi féltekén, miközben növeli azt a déli féltekén. Ennek következtében a légköri folyók várhatóan gyakoribbá válnak, és több esőt fognak hozni az alábbi régiókba: Dél-Amerika keleti partvidékén, Dél-Ázsiában, Nyugat-Európában, a Csendes-óceán egyes részein és az Antarktisz környékén. A legnagyobb növekedés várhatóan Észak-Amerika nyugati partvidékén, Kaliforniától Alaszkáig fog bekövetkezni.

Ezzel szemben a légköri folyók ritkábbá válhatnak az Arktiszon, Grönlandon és Észak-Ázsiában, mivel a gyengült Amoc hűvösebb felszíni levegőhőmérsékletet és csökkent nedvességtartalmat eredményez. Más alacsonyabb szélességi körökön fekvő területeken, beleértve Észak-Ausztráliát és a Csendes-óceán déli részét, szintén csökkenhet a légköri folyók gyakorisága.

The post Már látni, milyen hatása lesz a legfontosabb óceáni áramlat összeomlásának first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu