A vízhiány mára Magyarország egyik legjelentősebb és legsűrgetőbb problémájává fokozódott. Bár a szakértők már hosszú évek óta sürgetik a cselekvést, a politikai döntéshozók eddig átfogó, érdemi intézkedéseket nem tettek. Ennek eredményeként szinte általánossá váltak az egész országot érintő aszályok, a Homokhátság lassan félsivataggá változik, folyóink vízszintje történelmi mélypontokat érnek el, akárcsak a Velencei-tó vízállása.
Állami beavatkozás hiányában a civilek saját kezükbe vették az irányítást, önkéntes vízőrző csapatok alakultak hazánk számos pontján, amelyek azon dolgoznak, hogy megmentsék valahogy tájainkat a kiszáradástól. A Szegedi Vízőrzők különösen figyelemreméltó módon kezdett neki a kiskundorozsmai szikes tavak és a helyi vízi ökoszisztéma helyreállításának. A Nem víznek való vidék dokumentumsorozat stábja új kisfilmjükben ezt a projektet mutatta be, miután egy éven keresztül követték a Szegedi Vízőrzők munkáját.
Nem akarom, hogy a hazámból sivatag legyen
– mondta a filmben Kelemen Tamás, a Szegedi Vízőrzők vezetője.
Röviden ezzel indokolta, hogy miért tartja fontosnak a kiszáradt tavak helyreállítását. A kezdeményezés széles körű társadalmi támogatásra talált, vízügyi szakértők, lelkes önkéntesek, helyi földtulajdonosok és az önkormányzat is bekapcsolódott a megvalósításba.
Kezdeti lépésként a vízőrzők precíziós domborzati felméréseket végeztek, amelynek köszönhetően digitális modellt tudtak készíteni a területről, hogy meghatározhassák, a terület adott részeire pontosan mennyi vizet tudnak majd kivezetni. A kiszáradt tórendszerbe aztán az Algyői-főcsatornából gravitációs úton, szivornyák segítségével juttatták vissza a vizet a tájba, összesen négy tómederbe.
A szivornyák megindítása után mindössze egy hónappal már elkezdtek új vizes élőhelyek kialakulni: a víz kilépett a csatornákból, elkezdett a tómedrekbe áramlani, ezzel tocsogósokat létrehozva. A víz aztán szép lassan egyre nagyobb területeket lepett el, és bár egybefüggő víztükör helyett sok sekélyebb árasztás hozott létre, amelyek életteret biztosítottak különböző állatfajoknak – például partimadaraknak –, és a lakosság javára is váltak a talajvízszint javításával, valamint a környezet hűtésével.
A vízhiány hazánkban jelentős problémának számít, az elmúlt években ezért számos civil kezdte el felvenni a harcot ellene. Az ilyen beavatkozások elvégzése előtt azonban fontos szakértők véleményét és segítségét kérni. A hazai vízhiányról és annak kezelési módszereiről lapunk korábbi cikkeiben részletesen beszámolt:
- Új tó született a kiszáradó Alföldön
- Gazdák szálltak harcba a sivataggá változó Alföld megmentéséért
- Hamarosan félsivataggá válhat az Alföld egy része
- Elmaradt a Tisza áradása, és ez rossz hír az Alföldnek
- Vízhiányossá vált Magyarország – csak Budapestről évente 100 millió köbméter tűnik el
- Mostantól kiengedhetjük a Tiszát és a Dunát a földekre
- „Tévhit, hogy Magyarország vízben gazdag ország lenne” – ezt a Tisza jelenlegi arca is mutatja
- „A 24. órában vagyunk” – évtizedek után újra víz került a Sebes-Körös holtágába
- Alig ér boka fölé a víz: kiszáradóban van a Tisza vidéke
The post „Nem akarom, hogy a hazámból sivatag legyen” – szegedi civilek fogtak össze a kiszáradó Alföldért first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu





