Április 2-án egy salátatörvénybe rejtett javaslatból kiderült: a magyar állam mindenféle előjel, illetve a józsefvárosi önkormányzattal való kommunikáció nélkül kisajátítana tíz józsefvárosi ingatlant, a lakóknak pedig csak néhány hónapjuk marad azok elhagyására. A témával foglalkozó cikkünkből kiderült, hogy a tervek szerint a kormány a Nemzeti Közszolgálati Egyetem 2025-ben induló, Nemeskürty István nevét viselő tanárképző karának otthonát építené fel a helyükre, valamint egyéb köznevelési, felsőoktatási feladatokat ellátó épületeket is felhúznának.

A kormány ötlete azonban több sebből vérzik, hiszen a VIII. kerület vezetése Dió2030 címmel 2023-ban egy átfogó városrehabilitációs tervet készített a terület egy részére azzal a céllal, hogy

a házakban lakó, jellemzően igen rossz anyagi körülmények közt élő családok méltó lakáshoz és lakókörnyezethez jussanak, az állam tervezett projektjéhez lebontandó társainak egy részénél pedig felújítással számolt.

A témában Pikó András polgármester az ügy kirobbanása után elmondta: a tervek régóta elérhetők az önkormányzat honlapján, a kerületi képviselő-testület a pénzügyi fedezetet is biztosította saját forrásból a fejlesztés megindításához. A fejlesztésre mindemellett az EU-hoz is benyújtottak egy pályázatot, ami ebben a körben ugyan nem nyert, de nem adták fel a dolgot, és továbbra is ezen az úton szeretnének forráshoz jutni.

Pikó hozzátette:

a kormány ezen lépésével 210 család – több mint ötszáz ember – lakhatása kerülne veszélybe, hiszen, ha a törvényjavaslatot komolyan vesszük, akkor 2024 októberében több száz család bérleti szerződése válik semmissé, így a lakók, a tulajdonosok, valamint a néhány év alatt megvalósítható tervek egyaránt veszélybe kerülnek.

A polgármester az NKE rektorának írt nyílt levelében hozzátette: az NKE és az önkormányzat között az évek során kialakult konstruktív viszony ezzel megkérdőjeleződött, hiszen az egyeztetés teljes egészében elmaradt, azt pedig bántónak tartja, hogy az egyetem vezetése a meglepően érzéketlen közleményében így fogalmazott:

Az érintett, állami tulajdonba kerülő ingatlanok elhanyagolt, bántó tájsebként vannak jelen Budapest szívében. (…) A tanárképzés és tanártovábbképzés keretében történő hasznosításuk folytatása annak a feladatnak, amelyet az egyetem a Ludovika Campus és környezete fejlesztése, biztonságossá tétele és a településkép, valamint a kerület rehabilitálása érdekében végez, s amelynek eredményeképpen éppen a kerületi és más fővárosi lakosok élvezhetik elsősorban a fejlesztések eredményeit.

Az intézmény azt is kiemelte, hogy a tervezett munkák során a városrész további megszépítését, rehabilitálását előmozdító, és így a meglévő környékbeli ingatlanok értékét jelentősen növelő épületek jönnek létre.

Ez ugyanakkor ellentmond az NKE rektora által 2020-ban írt levélnek, ami egyértelműen kijelenti:

a Ludovika Campus állami beruházásai további józsefvárosi ingatlanokat nem fognak érinteni.

A kampuszbővítésről a kormány azt ígéri, hogy minden érintett méltányos bánásmódban részesül, és senki sem kerül utcára, a kerület azonban nem látja a törvénytervezet szövegében a garanciát arra, hogy ez valóban így lesz, sőt, arra sem látnak biztosítékot, hogy a tervezet egyáltalán végrehajtható lenne. A problémát tovább mélyíti, hogy az önkormányzat az elmúlt években gőzerővel dolgozott ugyan a négyezer saját tulajdonú bérlakásuk egy részének felújításán és lakhatóvá tételén – ezt a már meglévő üres telkek, illetve a bontások után keletkező társaik eladásából finanszírozzák –, a tempó azonban nem elég gyors, hiszen mostanra 130-nál is több otthont tettek használhatóvá, további harmincháromban pedig jelenleg is folynak a munkák, ezeket azonban nyilvánvalóan azonnal elfoglalnak más családok.

Az ügyben április 24-én a Fővárosi Közgyűlés is szavazott – 17 igen, 10 nem, illetve 1 tartózkodás mellett felkérték Karácsony Gergely főpolgármestert, hogy tájékoztassa az Országgyűlést és a kormányt a fővárosi önkormányzat egyet nem értéséről, sőt, a közgyűlés tagjai jelezték:

minden olyan kormányintézkedést elítélnek, ami az önkormányzati bérlakások számának csökkenését, ezzel pedig a lakhatási válság mélyülését hozza magával.

De melyek az érintett házak, mit lehet tenni a kormány akarata ellen, mi történt a múltjukban, illetve milyen forrásból valósítaná meg Pikó András és csapata a környék életét teljesen átíró beavatkozásokat? Cikkünkben ezekre a kérdésekre adunk választ.

Méltó életkörülmények

A jelenleg alig felerészt (52 százalékban) lakott Diószegi utca 18-28., illetve a Sárkány utca 12/B. jelű házakat érintő Dió2030-projekt koncepcióját a kerületi képviselő-testület 2023 szeptemberében látta először, december 15-én pedig el is fogadta – döntésével

több mint három hónappal megelőzve a kormány törvényjavaslatát.

A helyi politikusok ekkor a European Urban Initiative – Innovative Actions című felhívásra való pályázatleadásról is döntöttek, a tervek ekkorra azonban már rég készen álltak, sőt, azok egy részét a 2022-ben létrehozott, nemrég teljesen átalakult Országos Építészeti Tervtanács

már november 16-án tárgyalta, így elképzelhetetlen, hogy a kormány ne tudott volna Pikóék tervéről.

Az első nagy lépéshez szükséges közbeszerzés megindításáról a kerület már január 29-én szavazott, két nappal később pedig a tendert is kiírták.

A tervtanács tagjai – köztük a tanácsban szintén ott ülő Lánszki Regő építészeti államtitkár – novemberben a Józsefváros által jórészt megtartani vágyott Diószegi utca 18-20. terveit véleményezte, mégpedig nem is akármilyen eredménnyel.

A szerkesztőségünkhöz eljutott szakvélemény szerint a szakemberek némi továbbtervezést ajánlottak ugyan, de kijelentették: a BME Építészmérnöki Karának dékánja, az építész-várostervező dr. Alföldi György DLA által jegyzett tervcsomag

példaértékű megközelítéssel, egyetemi kutatásokra alapozva, kellően átgondolt megoldást mutat két tradicionális, a budapesti karakterre jellemző gangos ház újraértelmezéséről,

majd nem csupán méltatták a különböző részletmegoldásokat, de a december 1-jén kiadott indokolásban egyenesen iskolapéldának nevezték azokat.

Az 1890 körül született, átlagosan 32 négyzetméteres lakásokat rejtő háromemeletes szomszédokat a terv szerint a kerület összenyitná, majd akadálymentessé tenné, új lépcsőházat, liftet, tetőszerkezetet, illetve tágas, a szükségtelen burkolatoktól megszabadított udvart létrehozva, eltörölve a házak nyomasztó zsúfoltságát, valamint növelve a zöldfelületeket. A súlyos hibákat nem rejtő 18–20.-ban a terv szerint a hatból három lépcsőház megmaradna, az egymás mellé illeszkedő szárny középső részét pedig lebontanák, így a két udvar légtere összenyithatóvá válna.

A részben megújuló, alternatív energiaforrásokat is hozó munkák eredményeként

a mai 104, illetve 111 lakás helyét (ezek közül csak 57, illetve 55 lakott) 112, nagyobb méretű utód venné át,

ezek egy részét pedig a kerület értékesítené is, hogy további pénzalapot szerezzen a projekt folytatásához. Hasonló sorsra jutna az utcarész legnagyobb építészeti értéket képviselő, és egyben legidősebbnek számító egyemeletes szomszéd, a figyelmet a téglaburkolatával magára vonó, Gutwillig József építőmester által 1889-ben jegyzett Diószegi utca 22. is, aminek 56 lakása közül ma harminckilencben élnek.

A három, egymás mellett álló társasház

építészeti részletei, beépítési helyzetük, ökológiai lábnyommal összefüggő kapacitásaik és felújítási lehetőségeik a kerület szerint a megtartást indokolják,

ehhez azonban nyilvánvalóan szükséges lesz a tartószerkezetek megerősítése, az állva maradó szárnyak új részekkel való kiegészítése, valamint a célként kitűzött lehető legmagasabb energiahatékonysági szint eléréséhez szükséges munkák elvégzése.

Ez az akarat az 1889 óta álló 22. esetében a hátsó szárny lebontását jelentené, az utcafronti, értékesebb, az utcaképet is formáló része viszont egyértelműen megtartandó, így az ingatlanon

ideális esetben negyven, 80 százalékban 30 négyzetméter feletti otthon születhet.

A helyzet a 24., a 26., illetve a 28-as számú, 1880–1904 közt született földszintes házak esetében szintén egyértelmű, hiszen az összesen ötven otthont (ezek kétharmada, 33 üresen áll) magában foglaló hármas különböző mértékben tartalmaz ugyan megőrzésre méltó elemeket, a szükséges telekátalakítások és -egyesítések után azokat azonban eladják.

A befektetőket itt arra köteleznék, hogy a földdarabon

ne csak egy, az agresszív talajvíz miatt mindössze egyszintes mélygarázzsal születő, több mint százharminc lakásos társasház, de a telkek védett vagy értékes faállományát megőrző Dió sétány és egy játszótér jöjjön létre.

A hátteret itt az egyik oldalról a 22. számú ház üzlethelyiségeket is rejtő új homlokzata, illetve annak áthelyezett főbejárata, a másikon pedig a 26-28. lépcsőzetesen emelkedő, a sétány felől távolodva előbb hat, majd hét, végül pedig nyolcszintes beépítése adná.

A 85 százalékban egyszobás, 45 százalékban pedig komfort nélküli lakóegységeket magukban foglaló Diószegi utcai sor részleges eltűnése tehát elkerülhetetlen, a kerület azonban törekszik arra, hogy a házak arca, illetve ritmusa is megmaradjon, így számos ponton ügyelne arra, hogy valóban jó méretű, minőségű, illetve arcú utódok, valamint közterek szülessenek.

Épp ezért megszabnák azt is, hogy ne csak kis alapterületű (35–40 négyzetméteres), piacra kerülő lakások jöjjenek létre, azok ugyanis csak egy bizonyos élethelyzetben fognak megfelelni az ott élőknek, így egyrészt néhány évente lecserélődnének a lakók, másfelől a méret kedvezne a befektetési céllal vagy épp az albérletpiacon való meghirdetés céljából vásárlóknak is, szembemenve azzal a kitűzéssel, hogy az önkormányzat az utcát a kerületre hosszú távon otthonként tekintőkkel töltené meg.

A koncepcióterv szerint a programot 2023 októberében akarták megindítani, és 2030. júniusi befejezéssel számolnak, a helyzetet azonban a kormány akaratán túl az EU-s pályázatok is befolyásolják, hiszen, ha a javaslatból törvény lesz, akkor az egész projekt útja rögössé válik, a pályázati pénzek lassabb ütemben való érkezése pedig csak tovább tolná a munkák lezárását.

Józsefváros épp ezért egy többlépcsős projektben gondolkodik, így az NKE álma által nem érintett Sárkány utca 12/b. 2024-es értékesítéséből származó 272 millió forintból elindítanák a Diószegi utcai lakók felújított önkormányzati bérlakásokba való átköltöztetését, az egymást követő lépcsőfokokra való továbblépés előtt pedig megvárnák, míg az aktuális projektrészből elég pénz folyik be a folytatáshoz.

A projektben végül

312 felújított vagy újépítésű lakás jöhetne létre, ezek közül 88, átlagosan 44 négyzetméteres otthon pedig az önkormányzatnál maradna.

A jelenlegi tervekből kiderül: mindezek 9,517 milliárd forintos költsége valójában csak közel harmadakkora összeget húzna ki az önkormányzat zsebéből, hiszen

• az EU körülbelül hárommillió eurónyi (1,2 milliárd forintos) támogatása,
• a 18-20. új lakásainak 2,266 milliárdot hozó eladása,
• valamint a bérházak és kiürített telkek az önkormányzat kasszáját további 2,376 milliárddal dagasztó tulajdonosváltása

után csak mintegy 3,7 milliárdos mínusszal lehet majd számolni.

Az önkormányzati ingatlanvagyon értéke persze nem csak ennyivel növekedne, hiszen a mostani lakók átköltöztetése miatt 105, már meglévő kerületi tulajdonú lakás felújítására, valamint hat, legalább kétszobás otthon megvásárlására és felújítására is szükség van.

Az NKE és a kormány tervének négy további ingatlan,

• a Sárkány utca 1. (építőmester: Strakovits Albert, 1886),
• az 1887–1888-ban épült, mai arcát azonban csak 1929-ben, a pályája elején számtalan, ma is álló kaposvári szecessziós csodát (Vidor-palota, Antl-ház, Ádám-Éva-ház), valamint a Corvin-negyed építésének áldozatává vált, műemléki státuszt érdemlő egykori Duna Gőzmosoda épületét is létrehozó Edelényi (1912-ig Himler) Dezső (1875–1948 után) emeletráépítést és zárt erkélyeket hozó tervei nyomán elnyerő Dugonics utca 11.,
• az ezredfordulón már a főváros egyik hulladékudvarának helyet adó, ma a Mol által bérelt Sárkány utca 5.,
• illetve az épp százharminc éve, 1894-ben született Korányi Sándor – akkor még Ludoviceum – utca 20. is része

– ezeket a kerület a 2022 májusában közzétett közép és hosszú távú (2022–2029) vagyongazdálkodási tervében felújítandónak ítélte, az állam azonban jó eséllyel inkább gondolkodik bontásban, hiszen egy bérház csak nagy erőlködések árán válhat tényleg használható oktatási épületté.

A kormány tíz házból álló listájának utolsó elemét a Dugonics utca 17-21. jelentené, ami Józsefváros jelenleg a piacon lévő legnagyobb értékű ingatlana: a Bárczy István főpolgármesterségének harmadik ciklusában emelt iskolaépületre a kerület többek közt a legnagyobb ingatlanos portálon, illetve a Józsefvárosi Gazdálkodási Központ hivatalos oldalán át is megpróbál vevőt szerezni, kikötve, hogy az új gazda kizárólag oktatási, kulturális, szociális vagy egészségügyi létesítményt hozhat létre a több iskolát, illetve érdekes bérházat is jegyző fővárosi műszaki tanácsos, Szabó Gyula (1866–1920) tervei szerint 1912-re megszületett óriásban.

Ez talán túl nagy vállalást jelent, hiszen a kapuzatai mellett ma is Sződy Szilárd (1878–1939) munkáit hordozó, helyi védettséget élvező, legutóbb baptista szakiskolaként hasznosított egykori elemi iskolát a mérete miatt nem egyszerű belakni, így jó eséllyel tényleg csak egy otthontalanná vált intézmény töltheti meg újra az 1,61 milliárd forintos minimáláron hirdetett, a beázások miatt teljes tetőfelújításra, illetve burkolat- és kazáncserére váró ingatlant.

A pályázatokat április 29-ig lehet eljuttatni az önkormányzathoz, ugyanezen a napon pedig ki is bontják azokat, így van némi esély arra, hogy a tulajdonviszonyok meglepő változásokon essenek át. A helyzet persze könnyen orvosolható, hiszen az államnak van még ideje arra, hogy érvényesítse az elővásárlási jogát, vagy esetleges – a tíz ház kisajátításának feladását is magával hozó – lemondása esetén a főváros, illetve egy befektető csapjon le az ingatlanra.

Az igazi változást a következő hetek hozhatják el, hiszen a Diószegi utca 20. lakóinak elköltöztetésén dolgozó, újabb EU-s pályázatokat megcélzó kerületvezetésnek nincsenek információ az NKE, illetve a kormány terveiről, a döntések pedig a fejük felett születnek meg, így nem kizárt, hogy

május elején hatályba lép a törvényjavaslat,

onnan kezdve pedig a fennálló lakásbérleti szerződések 180 napon belül jó eséllyel megszűnnek.

Ez jó eséllyel október végét jelenti – tájékoztatta lapunkat a kerületvezetés, amely arra is felhívta a figyelmet, hogy a saját cserelakásaik elfogadásának határidejét azonban csak 2025. január közepére tűzték ki, így a törvény saját magának mondana ellent.

A jelenleg ismert tervezet arra sem ad választ, hogy az NKE átvenné-e a bérleti szerződéseket, vagy azok ősszel tényleg megszűnnek, sőt, arról sem mesél, hogy

az állam hány darab, milyen méretű, illetve műszaki állapotú cserelakást ajánlana fel, illetve a bérlő nemleges válasza esetén mekkora összegű kártalanításban gondolkodnak.

A helyzetet tovább nehezíti, hogy Józsefváros több, kisajátításra váró ház felújítását is tervbe vette, ezek pedig haladnak a megvalósulás felé:

• a Dugonics utca 11.-nél épp folyamatban van az elektromos fővezeték felújítását hozó szerződéskötés, aminek köszönhetően május közepén elindulhatnak a munkák, sőt, már a függőfolyosó 2025-re tervezett megújítását is szervezik,
• a Korányi utca 20.-nál egy ideje már a jövő évi tetőfelújítás előkészületein dolgoznak,
• a Sárkány utca 1. esetében már nincs akadály az idei tetőfelújítás előtt, sőt, az elektromos hálózat újratervezését is megkezdik,

súlyos milliókat invesztálva egy olyan helyzetbe, amiből nem feltétlenül kerülnek ki győztesen.

The post Tíz ház kisajátításával építene tanárképzőt az állam, Józsefváros viszont a rászorulóknak adna lakást a területen first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu