Unoka Zsolt pszichoterapeuta az idei választás politikai fordulatát mélylélektani szempontból, Christopher Bollas „erőszakos ártatlanságról” szóló elmélete alapján elemzi. Az ismert szakember közösségi oldalán azt írja: ez a pszichés védekezés együtt mozog a „kellemetlen felismerés” fogalmával, amely az igazság kapuja, míg az erőszakos ártatlanság az a belső őrség, amely nem akarja azt kinyitni. Unoka Zsolt több példát is hoz arra, miként működött ez a lelki-politikai szerkezet a magyar történelemben.
Orbán Viktor tizenhat éves kormányzása után
az ország nemcsak új lapot nyit, hanem kénytelen belenézni a régibe.
A pszichoterapeuta szerint a fideszesek számára a legnagyobb kísértés az lehet, hogy a vereséget ne valóságként, hanem sértésként éljék át. Az erőszakos ártatlanság itt abban áll, ha Fidesz-tábor
erkölcsileg szeplőtlennek akarja látni magát, és ezért a felelősséget teljes egészében másokra helyezi át. (…) A kellemetlen felismerés ebben az esetben nem az, hogy » mindenki bűnös”, hanem az, hogy lehetett részem abban, hogy mások féltek, hallgattak, kiszorultak, meg lettek bélyegezve, vagy lassan megtanulták: nem érdemes igazat mondani.
E belátás nélkül a vereségből nem önvizsgálat, hanem új mitológia születik.
Unoka Zsolt szerint másféle lelki terhet hordoznak a hallgatók, azok, akik nem értettek egyet a Fidesszel, de nem mertek aktívan fellépni az igazságtalanságok ellen. Őket túl egyszerű lenne gyávának nevezni, de felmenteni is, mert a hallgatás spirálja,
valódi társaslélektani erő: sokan évekig úgy élnek, hogy pontosan érzik a normális és a kóros közti különbséget,
ők a választás után megkönnyebbülést, akár eufóriát is átélhetnek, amit gyakran a késői szégyen követ. A szakember szerint a cél nem az, hogy utólag magukat pellengérre állítsák, hanem az, hogy kimondják: féltek, sokszor elhallgatták, amit tudtak, de másként akarnak élni.
Ez már nem önfelmentés, hanem morális felnövés.
Mélylélektani szempontból a „kooptált” (a rendszer működésébe bevont) ellenzékiek szerepe a legnehezebben tárgyalható, mert felelősségük nem fekete-fehér.
A szakember szerint az egyértelmű, hogy Magyar Péter és választói számára az a legveszélyesebb pillanat, ha elhiszik, rájuk nem ugyanazok a lélektani törvények vonatkoznak, és
megszületik az új ártatlanság mítosza: mi vagyunk a tiszták, mi hozzuk a helyreállítást, mi a jó oldalon állunk, ezért a velünk szembeni kritika szükségképpen rosszindulatú, akadékoskodó, a régi rendet védő, vagy a történelmi esélyt veszélyeztető támadás.
Az erőszakos ártatlanság fel nem ismerése több veszélyt hordoz: kritikaellenességet, új bűnbakképzést, paternalista túlhatalmat, valóságtorzítást, új polarizációt, amikor a társadalom megint kettéválik a „jók” és a „rosszak” táborára, csak más előjellel. Ezek azért valós veszélyek, mert
minden győztes tömb hajlik rá, hogy saját történelmi küldetését belső felmentéssé alakítsa,
ám a választási földindulás önmagában nem véd meg a lélek régi törvényeitől. Kiemelte: az erőszakos ártatlanság minden emberi közösség kísértése, a vesztesnek azt súgja: maradj tiszta legalább önmagad előtt, a győztesnek azt: immár te vagy a tisztaság. A kellemetlen felismerés ugyanakkor mindig alázatos, mindig hordoz veszteséget, de szabaddá tesz.
Nem az ártatlanság tesz szabaddá, hanem az igazság elviselése.
Unoka Zsolt szerint a magyar társadalom gyógyulása akkor kezdődhet el, ha
- kialakul a valóság iránti belső hűség.
- a vesztes mítosz helyett tanulsággá formálja vereségét.
- a hallgató felelősebb jelenlétté alakítja némaságát,
- a kooptált ellenzéki megnevezi szürke zónáit,
- a győztes nem válik saját jó szándékának foglyává.
A pszichoterapeuta szerint a választás után nem az a kérdés, ki maradhat ártatlan, hanem az, ki mer felnőni a felismeréshez. Mert a demokrácia nem az ártatlanok rendszere. A demokrácia azoknak az esendő embereknek a rendje, akik időről időre képesek elviselni a kellemetlen igazságot — önmagukról is.
The post Unoka Zsolt: A választás után veszélyes az erőszakos ártatlanság first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu
