A Manchester City 3:1-re vezetett az FA Kupa hetven éve, 1956. május 5-én rendezett döntőjében, amikor Bert Trautmann összeütközött Peter Murphyvel, a Birmingham csatárával. A kapus a földön maradt, hosszasan ápolták, majd vállalta a játékot arra a tizenhét percre, amennyi még hátra volt a meccsből. (Cserélni akkoriban nem lehetett.)
Az eredmény nem változott, már csak azért sem, mert Trautmann a hajrában többször is védett.
Aztán három nappal később, mivel nyaki és hátfájdalmai szűnni nem akartak, elment az orvoshoz. Kiderült: öt csigolyája megsérült, a második eltört. A röntgen után a doktorok azt mondták neki: „A tudomány mai állása szerint halottnak kellene lennie.”
Trautmann helytállása címlapsztori lett, ám a kapus tagadta, hogy bátran viselkedett volna:
Ha tudom, hogy eltörtem a nyakam – mondta –, egy percig sem védek tovább.
Felépülése több mint fél évig tartott, legközelebb december 15-én, a Wolverhampton elleni bajnoki találkozón lépett pályára, de a Wanderers nem kímélte őt: 3:2-re győzött a manchesteri Maine Roadon.
Ám már az is csoda volt, hogy újra játszott. Többszörösen. Mert nem sokkal a döntő után ötéves kisfiát, Johnt egy autó halálra gázolta Trautmann manchesteri otthona közelében.
E tragédia tükrében még inkább hihetetlen, hogy a német kapus összesen 545 bajnoki és kupameccsen védhetett a Manchester Cityben.
Az is, hogy akár csak egyen.
Mert Bert (eredetileg Bernhard) Trautmann a második világháború kezdetétől ejtőernyősként szolgált a Luftwaffénál, áldatlan működését a megszállt Lengyelországban kezdte, aztán három évig harcolt a keleti fronton, ahol öt kitüntetést szerzett, megkapta a hírhedt Vaskeresztet is. Később a nyugati frontra vezényelték, és a háború vége felé a belgiumi Oostende közelében brit fogságba esett. Még jól járt, mert ezredéből alig kilencven náci túlélő került az Ashton-in-Makerfield-i hadifogolytáborba. Trautmann 1948-ban szabadult, majd úgy döntött, nem megy haza, marad Lancashire-ben, ahol mezőgazdasági munkája mellett a helyi futballcsapat, a St. Helens Town kapuját őrizte.
Ott figyelt fel rá a Manchester City, és 1949 októberében szerződtette. Az, hogy a klub egy korábbi náci ejtőernyőst igazolt, elemi felháborodást váltott ki a szurkolók körében; előfordult, hogy húszezren tüntettek Trautmann békés bevetése ellen. A vezetőség azonban kitartott a döntés mellett, noha bő két héttel azután, hogy a kapus 1949. november 12-én, az Arsenal ellen bemutatkozott – nem túl szerencsésen, 0:2-vel –, a City és hálójának őre hetet kapott a Derby Countytól. De nemcsak e góleső zúdult rá: minden stadionban válogatott szidalmak özönlöttek felé, a közönség sehogyan sem tudta megemészteni, a Wehrmacht katonája miként ejtőernyőzhetett Anglia pályáira.
A múltja nélkül is lehetett volna pocskondiázni, mert csapata 1949 karácsonya és 1950. április elseje között, tizenhárom fordulón keresztül nyeretlen maradt – négy döntetlen mellett kilenc vereséget számlált –, és 21., utolsó előtti helyezettként kiesett. Ám mindjárt a következő évadban visszakerült, és a feljutást követő 250 meccséből 245-ön Trautmann védett, ahogyan debütálása után sorozatban százszor állt a kapuban.
Ő lett az első német játékos, aki FA Kupa-döntőben szerepelt (1955-ben). Majd az első kapus volt, aki elnyerte Az év labdarúgója díjat Angliában. Ez a győztes kupadöntő esztendejében, 1956-ban történt; a City abban az évben a negyedik helyet szerezte meg a bajnokságban a Manchester United, a Blackpool és a Wolverhampton mögött.
Trautmann akár világbajnok is lehetett volna, de az NSZK futballszövetségénél íratlan szabály volt, hogy külföldön futballozó játékost nem hívnak a válogatott keretbe. Ezért nem szerepelhetett az 1954-es vb-n sem, noha formája alapján még a számunkra keserves berni döntő hőseinek egyikével, Toni Turekkel is konkurált.
Már, ha nem volt jobb nála (is). A szovjet Lev Jasin, a futballtörténet egyetlen aranylabdás kapusa egyszer azt mondta:
Csak egy kapust láttam, aki legalább olyan jól védett, mint én. Német volt, Manchesterben játszott, Trautmann-nak hívták.
Feltehető, hogy Jasin nem az 1957/58-as évad során látta a kollégát védeni, mert abban a szezonban a Manchester City 104:100-as gólaránnyal lett ötödik. Máig az az egyetlen csapat az angol futball lassan két évszázados történetében, amely legalább száz gólt szerzett és kapott ugyanabban az idényben. A legsúlyosabb vereségből, a West Bromwich elleni 2:9-ből az éppen sérült Trautmann kimaradt, de a Leicestertől elszenvedett 4:8-nak ő is a kárvallottja volt. Persze akadtak fényes győzelmek is: Tottenham 5:1, Blackpool 5:2, Everton 6:2 és 5:2 vagy a Sheffield Wednesday vendégeként aratott 5:4-es diadal, amelynek során a felek nem töltöttek, csak lőttek.
A Manchester City százon felül (102-t) kapott az 1962/63-as évadban is, amikor – ismét 21.-ként – kiesett, mint 1950-ben. A West Hamtől hazai környezetben elszenvedett 1:6 alkalmával Trautmannt kiállították, mert a londoniak ötödik gólja után a játékvezető felé rúgta a labdát. Alfie Stokest, a mérkőzés bíráját a rendőrök menekítették ki a pályáról, majd erősítést kértek, mivel a fair play állítólagos hazájában több száz feldúlt drukker dobált köveket a Maine Roadon.
Trautmann negyvenegy évesen vonult vissza 1964. április 15-én, hivatalosan 47 951 néző előtt, ám a valós számot 60 ezerre becsülték. Búcsúmeccsén a Manchester City, Manchester United vegyes csapat kapitánya volt, kombinált együttesében olyan legendás játékosok futballoztak, mint Bobby Charlton, Bill Foulkes, Derek Kevan (a „Tank”), Denis Law, Albert Quixall. A másik oldalon Anglia manchesterieket nélkülöző válogatottja állt, többek között Ron Springett-tel, Jimmy Armfielddal, Tom Finneyvel, Stanley Matthews-zal, Ray Wilsonnal.
Jó sokáig emlékezhetett erre, hiszen a kilencvenediket taposta, amikor 2013 nyarán elhunyt. Addig azt is felidézhette néhányszor, hogy labdarúgó-pályafutása befejezése után negyven esztendővel II. Erzsébet a Brit Birodalom lovagrendjével tüntette ki. A királynő a 2004-es ceremónián nem mulasztotta el megkérdezni tőle:
Még mindig fáj a nyaka?
The post „A tudomány mai állása szerint halottnak kellene lennie” – törött csigolyával halmozta a bravúrokat a náci ejtőernyős Angliában first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24sport
