Pedig március közepén majdhogynem lefutottá vált a bajnokság.

Miután a 30. fordulóban az Arsenal 2–0-ra legyőzte az Evertont, a City pedig csak 1–1-es döntetlent ért el a West Ham otthonában, nyolc pontra nőtt a különbség a két bajnokaspiráns között. Az azóta lejátszott három bajnokijából azonban az Arsenal kettőt is elveszített – közte a City elleni rangadót –, miközben a City mindhárom meccsét megnyerte. Ez azt jelenti, hogy ha a City a Crystal Palace elleni elhalasztott találkozóját is hozni tudja, akkor pontszámban beéri londoni riválisát. Ilyen kiélezett helyzetben már egyik csapatnak sincs hibázási lehetősége, ezért érdemes megnézni, hogy kire milyen sorsolás vár a hátralévő fordulókban.

Ennek elemzéséhez az Opta Power Rankingset használjuk. Az Opta Power Rankings egy globális erősorrend, amely a Club Elo rendszerén alapszik. A Club Elo 1990 óta gyűjt meccseredményeket a világ legtöbb versenysorozatából – mostanra 2,5 milliónál is több eredmény került feldolgozásra. A rendszer ezen eredmények alapján minden csapatnak kalkulál egy pontszámot, ami utána a meccsek végkimenetelétől függően változik. A részletes módszertan megtalálható a The Analyst honlapján, de a legfontosabb tudnivalók a következők:

• A csapatok pontszámába bele van építve a bajnokság erőssége: értelemszerűen egy Premier League-ben aratott siker nagyobb súllyal bír, mint egy magyar bajnokin elért győzelem.
• Ahány pontot az egyik csapat szerez, annyit a másik elveszít. Győzelem esetén a nagyobb gólkülönbség több pontot ér.
• A rendszer a gyengébb csapatoknak kedvez: ha egy alacsonyabban rangsorolt csapat döntetlent vagy meglepetésgyőzelmet ér el erősebb riválisával szemben, akkor sokkal több pont cserél gazdát, mintha a papírformának megfelelő eredmény született volna.
• A rendszer nem veszi figyelembe az esetleges eltiltásokat, sérüléseket, a hétközi kupameccs okozta mentális és fizikai fáradtságot, ahogy azt sem, hogy hazai pályán vagy idegenben játszik egy csapat.

Az Opta hozzáadott értéke mindehhez, hogy a pontszámok alapján elhelyezi a csapatokat egy nullától százig terjedő skálán a könnyebb összehasonlíthatóság kedvéért. Értelemszerűen a száz jelenti a legjobb- (jelen pillanatban a Bayern München), a nulla a legrosszabb csapatot. Ha tudjuk ezeket az értékeket, akkor már könnyű meghatározni, hogy kire milyen sorsolás vár az utolsó fordulókban. Az Arsenal még a Fulhammel, a West Hammel, a Burnley-vel és a Crystal Palace-szal játszik. A cikk írásakor ezeknek a csapatoknak az átlagos Power Ranking-értéke 87,73, ami – a Premier League teljes mezőnyét figyelembe véve – a legkönnyebb sorsolásnak ígérkezik. Ezzel szemben a Cityre még az Everton, a Brentford, a Crystal Palace, a Bournemouth és az Aston Villa vár. Ezeknek az ellenfeleknek az átlagos Power Ranking-értéke 91,08, ami egy jóval nehezebb menetrendet vetít előre.

Persze ezek csak a steril számok. Ahogy az előbb a négyes pontban írtuk, a rendszer nem veszi figyelembe a külső tényezőket, mint például az Arsenal Bajnokok Ligája szereplése. A Cityvel ellentétben Mikel Arteta csapata még áll a legrangosabb európai kupasorozatban, ahol a döntőre is jó esélye van.

Ilyen nagy tét és nyomás mellett egyáltalán nem könnyű hiba nélkül játszani,

és ezt az Arsenal már a saját bőrén is elkezdte megtapasztalni: miközben a londoniak a szezon első 49 tétmeccsén csupán három vereséget szenvedtek, a legutóbbi hét találkozójukon négyszer is kikaptak. Az Arsenalnak ráadásul nem lehetnek jó emlékei a Cityvel folytatott bajnoki versenyfutásokról, hiszen 2023-ban és 2024-ben is úgy lett második a londoni csapat, hogy a 32. forduló után még vezette a táblázatot. A bajnokság végkimenetele tehát a sorsolás nehézségétől függetlenül is teljesen kiszámíthatatlan, és ez alighanem az utolsó pillanatig így lesz.

Ebben a helyzetben azt is nehéz megmondani, hogy ki érdemelné meg jobban a bajnoki címet. Feltételezve, hogy a City megnyeri a Crystal Palace elleni elhalasztott meccsét, mindkét csapat ugyanannyi győzelemmel, döntetlennel és vereséggel áll majd a tabellán, és könnyen elképzelhető, hogy a gólkülönbségük is azonos lesz. Az egyetlen aspektus, amelyben a City felé billen a mérleg nyelve, az az egymás elleni eredmény: ősszel 1–1-es döntetlen született az Arsenal otthonában, míg tavasszal a City győzött 2–1-re hazai pályán. Ennek van most a legkisebb jelentősége, de alakulhatnak úgy a dolgok, hogy a végén ez fog dönteni.

A teljesítmény-leíró adatok szintjén ezúttal érdemes az xG és xGA közti különbséget vizsgálni. A szezon vége felé ez a mutató elég jól szokott korrelálni a táblázaton elfoglalt helyezésekkel, főleg ami az élmezőnyt illeti. Az alábbi ábrán azt látjuk, hogy az Arsenal meccsenkénti xG és xGA közti különbsége +0,94, vagyis a londoniak általában egy góllal mindig jobbak, mint ellenfelük. Ugyanez az érték +0,78 a City esetében, vagyis itt sem mutatkozik jelentős különbség a két együttes között.

A City után következő Chelsea–Liverpool–Manchester United hármas azonban már jobban le van maradva, ami jól mutatja, hogy a két bajnokesélyes mennyire kiemelkedik a mezőnyből, és hogy tényleg Anglia két legjobb csapata között dől el a bajnoki cím.

Az Arsenal elsősorban a védekezésének köszönheti tizenhat százados előnyét. Arteta csapata átlagosan 0,75-ös xG-t enged ellenfeleinek, miközben a City védelme ennél jóval gyengébben teljesít (1,11-es xGA meccsenként). Nem meglepő módon támadásban fordított a helyzet: itt a City 1,89-es xG-t átlagol, az Arsenal csak 1,69-et. A jelenleg listavezető Arsenalt idén sok kritika éri amiatt, hogy unalmasak a meccsei, és csak a pontrúgásainak köszönhető, hogy még versenyben van a bajnoki címért. Régen tényleg a kiscsapatok sajátja volt a rögzített játékhelyzet, a video- és adatelemzés elterjedése azonban ezt is átalakította a modern fociban.

Mivel ma már a topcsapatok többsége ugyanúgy játszik, a pontrúgások, vagyis a kontrollált szituációk jelentősége felértékelődött. Ebben pedig abszolút élen jár az Arsenal, amely már 20 gólt szerzett idén a Premier League-ben rögzített játékhelyzet után. A következő ábrán látjuk, hogy ez 0,59 gólt jelent meccsenként, miközben a saját kapuja előtt is jól védekezi le ezeket a szituációkat a londoni együttes (0,21 kapott gól). A bajnoki címért folytatott küzdelem szempontjából fontos különbség, hogy a City nem ült fel erre a trendre, hiszen Pep Guardiola csapatánál csak a két biztos kieső, a Burnley és a Wolverhampton szerzett kevesebb gólt pontrúgásból.

Erre az évre azért a City is sokat változott. A manchesteriek jóval fizikálisabb focit játszanak, mint korábban, emellett többször előfordult, hogy Guardiola feladta a labdabirtoklási fölényt, és a magas, intenzív letámadást is visszafogta.

A City viszont még mindig akkor teljesít a legjobban, ha azt csinálhatja, amire 2016 óta trenírozzák: az pedig a pozíciós játék.

Az Opta alapvetően kétfajta támadást különböztet meg. Az egyik a build-up: ezek olyan támadások, amelyek legalább tíz passzból állnak, és vagy lövéssel, vagy a tizenhatoson belül érnek véget. A másik típus a direkt támadás: olyan támadások, amelyek a saját térfélén kezdődnek, a labdás események legalább ötven százaléka az ellenfél kapuja felé irányul, és vagy lövéssel, vagy a tizenhatoson belül érnek véget. Habár a City és az Arsenal is a labdát birtokló, domináns csapatok közé tartozik, a támadások típusát illetően van eltérés a két együttes között.

A Citynek átlagosan 5,52 build-up támadása van, az Arsenalnak feleennyi, 2,79. A direkt támadásokat illetően az Arsenal 2,03-at átlagol meccsenként, a City 1,33-at. A két támadástípusból szerzett gólok száma is hasonló eltérést mutat. Guardioláék 6,04 gólt lőnek száz build-up támadásonként, míg az Arsenal 2,11-et. A londoniaknak sokkal jobban fekszik a gyors játék, száz direkt támadásonként ugyanis 8,7 gólt szereznek, miközben a City ezen a téren nem jeleskedik (2,27 gól).

Az Arsenal esetében szó sincs arról, hogy Arteta reaktív focira váltott volna, de azt egyértelműen megmutatják a számok, hogy a gyors, direkt támadásokból sokkal eredményesebb a csapat. Ezzel szemben a City azt hozza, amit egy Guardiola-csapattól elvárunk.

Az Opta szimulátora jelenleg 71 százalékra becsüli az Arsenal bajnoki címét, és mindössze 29-re a Cityét. Tudjuk azonban, hogy ennél jóval kiegyenlítettebb a helyzet, és lehet, hogy csak az utolsó fordulóban dől el az aranyérem sorsa. A bajnoki meccsek mellett az Arsenalnak még hátra van legalább egy Bajnokok Ligája-találkozó, a City-nek pedig az FA Kupa-döntő. Erőltetett menet vár mindkét csapatra, ráadásul ott van az az elképesztő nyomás is, hogy nem lehet hibázni.

A kérdés már csak az, hogy 2004 után újra összejön a bajnoki cím az Arsenalnak, vagy meglesz a City hetedik elsősége is Guardiola tizedik évében.

A szerző Kovács Gábor, a Ferencváros adatelemzője.

The post Anglia két legjobbja verseng egymással – az Arsenal vagy a City roppan össze az eszelős nyomás alatt? first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24sport